A minap együtt autóztunk Aranyemberrel Vas megyébe. A leosztás a szokásos volt, ő vezetett, én fotóztam. Egyszer csak azt hittem, káprázik a szemem! Mi ez a sok lilaság? Aztán rájöttem, virágzik a mák! Oly rég láttam ilyet, azt sem ekkora területen!...
Annyira szép és különleges volt a pipacsokkal, mintha Monet kiállításon lennénk!:)
Itthon végre kikerültek a virágok az udvarra. Sokat vártam velük az esők miatt, nem akartam, hogy leverje.
Aranyember szokásához híven egyfolytában építi, szépíti környezetünket. Most egy utat csinál a fenyőerdőhöz, amit megerősít egy kőből rakott támfallal. Nagy szerencsénk, hogy bárhol ásunk, hatalmas kövekbe ütközik az ásónk és ezt rengeteg helyen fel tudjuk használni.
Állítólag barátok lakták ezt a helyet. Talán valami kőkolostorban, sok-sok bástyával körbevéve, ami az idők folyamán megsemmisülhetett és a föld alá került. Egy részét már megtaláltuk, kitermeltük, de bőven marad az unokáknak is!;)
Komoly földmunka és nem kevés kődobálás, rakosgatás. Már alakul! ;)
A háztól a kis út elérhetőségéhez egy lépcsősorra is szükség lesz, ami szintén készülőben van.
Az építési terepet Boldizsár és unokahúgocskám egyből birtokba vették.:)
Azóta már sokat haladt a dolog.
Apránként szépülünk, de azt hiszem olyan, hogy kész, nem létezik! Mindig vannak újabb ötletek, megvalósítandó tervek, kb.100 évre!:))) Azt mondják, ez a jó. Én nem bánnám, ha egyszer nagy vonalakban kész lenne minden lényeges és Aranyemberem is hátradőlhetne... Bár, ő nem az a típus és ez a mi szerencsénk!;)
Végül egy tegnap esti naplementés kép.
Kellemes, szép, tavaszi hetet minden bekukkantónak!:)
Rohan az idő, valóban, ahogy Aranyosfodorka is írja. Hónapok óta nem jutottam ide, pedig lett volna bőven miről beszámolnom. A nyár úgy elszaladt, hogy igazából alig volt néhány helyben ücsörgős "laza" nap, mert mindig mentünk valahova, vagy hozzánk jöttek. De hát a nyár már csak ilyen! A gyerekek nagyot nőttek, mi öregedtünk. Legnagyobb változások, hogy elballagott a két nagy unoka az általánosból (Máté, Bogi). Ugyanabba a gimnáziumba mentek mindketten. Egy osztályba járnak.:) Kishercegünk - Boldizsár - óvodás lett. Nagyon jól indult, tetszett az ovi, míg beteg nem lett és egy kihagyott hét után nem akart visszamenni. Most minden reggel sírás van:( Nem is akármilyen! Reménykedünk...
Együtt mentünk az Adriára mindannyian, a "szűk" család, tizenöten. :) Ismét nagyon jól éreztük magunkat és ha a sors is úgy akarja, jövőre újra ott leszünk!
Koncerteken, kiállításokon voltunk, szülinapokat ünnepeltünk, Orfűn strandoltunk, vendégeket fogadtunk és utaztunk. A fiúk egész nyáron kajakoztak, versenyekre jártak, érmeket gyűjtöttek.
Ezzel együtt, az én időmből sok ment a sütés - főzésre és a rengeteg befőzésre. Először a sok-sok meggy magozása, eltevése - az idén bőséggel volt!
Aztán a kajszilekvár, szederlekvár, befőttek. Majd a 40 üveg lecsó..., pizzaszósz és végül 40 kg szilva üstben, a kertben. (Persze Aranyemberem sokat segített, meg a gyerekek is). Talán még birs kéne, de az nincs, ill. még kicsi a fa és nagyon aprók, meghagyom ezt a munkát jövőre. Még almából, körtéből van sok, egy részéből ivólé lett, de maradt a fákon is, most fog beérni. Naponta szedjük a diót, sok a fa, kevés a kéz. :) Ezek a szeles napok nagyon beindították a szüretet.
Ki kell használni, hogy jó termés volt az idén, ki tudja, jövőre lesz-e valami? Az idén megint nem jött össze a dunai nyaralás. Sok volt az eső, nem volt zátony. Amikor volt, akkor meg máshol jártunk... DE, múlt hét végén leugrottunk Bajára, hogy találkozzunk barátainkkal. Előző nap szakadt az eső, aznap is felhős volt, de Baján kivirult az ég és nem bírtuk tovább! Barátunk bebörrentette a motorcsónakját és kimentünk a Dunára.
Kint volt a zátony, rengeteg ember napozott rajta, úgyhogy eggyel lejjebb mentünk, ott is csodás homokpad várt minket.
3-4 órát töltöttünk a meleg homokban, kicsit beáztattuk a lábunkat a Dunába - én éppen antibiotikum kúrám végén voltam -, nem mertünk megfürdeni. Jobb is, mert kiderült, 17 fokos volt a víz!:( Pirosra égett az arcunk, vállunk. Visszatérve egy isteni halászlevet főztek a fiúk, amit egy szemig befaltunk!
Evés közben jött egy hatalmas zivatar, ami minket már nem zavart. Este értünk haza, ismét esett és másnapra megjött a hideg, az igazi ősz. Azóta már néha fűtünk is. Ez a kis dunai kiruccanás szép lezárása volt a termékeny, programdús nyarunknak. Szerencsénk volt!
Direkt kihagytam egy csodás utazást, nemrég volt, váratlanul, már szeptemberben. Arra gondoltam, hogy előbb megnézem, jár itt még valaki egyáltalán? Nem csodálkoznék, ha végképp elhagytatok volna! Bár magamnak akkor is leírnám.;) Végül mellékelek egy videót, amiben egy fantasztikus hangú fiatalembert láthattok, hallhattok. Olyan kivételes hallása, hangja van, hogy nem csak fél-, de negyed hangokat is képes meghallani és megszólaltatni. Gyönyörű dalokat ír, pl. ezt is! Kattintsatok rá és hallgassátok! Én ebbe beleszerettem! Ráadásul aktuális is a téma. Legyen szép vasárnapotok, jó pihenést mindenkinek! Kayamar (Magyaróvári Viktor) - Az ősz himnusza https://www.facebook.com/kayamar/videos/vb.139536112814999/998701393565129/?type=2&theater
Azt hiszem, ma végérvényesen megérkezett az igazi ősz, s vele együtt a behúzódás ideje, a már fűtött lakásba.
Szerencsénk van, hogy Aranyember megépítette nekünk a konyhai kis tűzhelyet, ami egyben kandallóként is működik. Reggelente befűt és együtt reggelizünk a meleg konyhában.
A tetején (platnin) - egy rácson - szépen megsül a pirítós is. Hangulatos, kényeztető napkezdés!;)
Később lehet vinni parazsat a kazánba, ami az egész házat fűti. Eddig még csak jelzésszinten használtuk, de mától azt hiszem mindennapos lesz.
Boldizsár tegnap este felfedezte, milyen jól pörög a hamuzó nyílása... :) Szerencsére már nem volt meleg. Ismét kinyílt számára egy újabb, felfedezhető világ, mióta két lábon kószál.:)
Vajon mi lehet az üveg mögött?:)
A nagyok javában koptatják az iskolapadot - nem nagy lelkesedéssel, amit nem csodálok...
Benedek már a második héten torokgyulladással volt itthon, s került hozzám némi egyéni kényeztetésre.
Szerencséje volt, mert feliratkoztam egy online rajztanfolyamra, amit immáron kettesben néztük végig. Mikor a gyakorlatra került sor, ő is kért papírt, tollat, s szinte észrevétlenül, mindketten csodás dolgokat műveltünk! Először nehéz feladatnak tűnt a vízszintes, illetve függőleges egyenes vonalak húzása..., de hamar belejöttünk. Aztán a sorminták, díszítősorok gyakorlása és új minták kitalálása következett. Ez mindkettőnknek ismerős volt az alsó tagozatból.:)
Igazi, jó türelemjáték, ami csiklandozza a fantáziát! Egyre több, jobb ötletünk támadt, emiatt mindig újabb sorokat kellett húznunk.
Jöttek a további feladatok. Terülőminták, majd különféle kompozíciók. Nagyon élveztük.
Félkész felületminta és zárt kompozíció részleteket mutatok. (A homályos a legjobb, mert ott nem látni a hibákat!:)
Elszaladt az idő, Benedek gyorsan gyógyult, s hétvégén már kiállítást is szervezhettünk volna a munkáinkból.:)
Mivel mostanában nagy divat baglyot rajzolni, festeni, varrni, stb., mi is azzal kezdtük a saját "művészkedést".
Íme, Benedek műve! Ugye, milyen fantasztikus?
A cica, amit már otthon készített, szignózva..:)
Ez az én produkcióm, kicsit kevesebb mintával, mert közben a háztartást is működtetni kellett.:)
Egyszóval, jól szórakoztunk a "táppénz" alatt. Szerintem Benedek többet profitált a tanfolyamból, mint én, de nem is baj, neki kevés az ideje, én viszont ráérek itthon bármikor újra nézni, rajzolgatni, hiszen semmi dolgom!:)
Az unokát közben - legnagyobb sajnálatára - gyógyulttá nyilvánították. Elhagyott.
Most a magam nyavalyájával foglalkozom, ami nem nyolc napon túl gyógyuló, korral járó (?), mozgásszervi... Utálatos dolog!...
Az ősz is nyomot hagy a hangulatomon, bár gyönyörű mifelénk.
Múlt héten még szinte zöld volt minden, aztán pár nap alatt megszínesedtek a fák, növények. Legnagyobb "színváltós" kedvencem a vadszőlő és az ecetfa, majd a később sárguló páfrányfenyő.
Ezek csak hirtelen fotók a ház ablakából. Nem volt erőm, kedvem felmászni a dombra. Most meg szakad az eső.
Viszont van fotóm arról a tortáról, amit a legkisebb gyermekünk szülinapjára sütöttem és igazán sikeres volt. Annyira, hogy nem maradt idő beállítani a gépet, egyszerűen beszippantották!:)
Összeollóztam több receptből a tésztát, krémet, majd saját találmányként, karamellel, tejszínnel adtam neki egy kis tartást.:) Nem sokáig tartotta magát.:)))
Mostani kellemes tevékenységem, hogy az utolsó lehullott, foltos gyümölcsökből minden nap aszalok párat. Kivágom a romlott részt, felszeletelem és elrendezem a gépben. Ilyenkor finom illat tölti meg a lakást, s egy kicsit ünnepivé varázsolja a hangulatot. A körte a legfinomabb.
Jó lenne eltenni télire, de eddig nem sikerült még másnapra sem!...
Küldök egy kis októberi verset, zenét és ezzel kívánok kellemes(-ebb) vasárnap estét, ebben a végeláthatatlan esős időben.
Juhász Gyula: Október
A fény arannyal öntözi még
A szőke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én, Már októberi fény. Az alkony lila fátyla alatt Tarka tehenek hada halad, Vígan elbődül, hisz haza tart, De ez már őszi csapat. A kertben tarkán égő színek, Virágok, dúsan vérző szívek, Rajtuk az este harmata ring, De ez már őszi pompa mind. Fényt, krizantémot, dalt, harmatot Lelkemben vígan elringatok, Megszépül lassan, ami rég volt, De ez már októberi égbolt!
