Annyira szép és különleges volt a pipacsokkal, mintha Monet kiállításon lennénk!:)
Itthon végre kikerültek a virágok az udvarra. Sokat vártam velük az esők miatt, nem akartam, hogy leverje.
Aranyember szokásához híven egyfolytában építi, szépíti környezetünket. Most egy utat csinál a fenyőerdőhöz, amit megerősít egy kőből rakott támfallal. Nagy szerencsénk, hogy bárhol ásunk, hatalmas kövekbe ütközik az ásónk és ezt rengeteg helyen fel tudjuk használni.
Állítólag barátok lakták ezt a helyet. Talán valami kőkolostorban, sok-sok bástyával körbevéve, ami az idők folyamán megsemmisülhetett és a föld alá került. Egy részét már megtaláltuk, kitermeltük, de bőven marad az unokáknak is!;)
Komoly földmunka és nem kevés kődobálás, rakosgatás. Már alakul! ;)
A háztól a kis út elérhetőségéhez egy lépcsősorra is szükség lesz, ami szintén készülőben van.
Az építési terepet Boldizsár és unokahúgocskám egyből birtokba vették.:)
Azóta már sokat haladt a dolog.
Apránként szépülünk, de azt hiszem olyan, hogy kész, nem létezik! Mindig vannak újabb ötletek, megvalósítandó tervek, kb.100 évre!:))) Azt mondják, ez a jó. Én nem bánnám, ha egyszer nagy vonalakban kész lenne minden lényeges és Aranyemberem is hátradőlhetne... Bár, ő nem az a típus és ez a mi szerencsénk!;)
Végül egy tegnap esti naplementés kép.
Kellemes, szép, tavaszi hetet minden bekukkantónak!:)
