Annyira szép és különleges volt a pipacsokkal, mintha Monet kiállításon lennénk!:)
Itthon végre kikerültek a virágok az udvarra. Sokat vártam velük az esők miatt, nem akartam, hogy leverje.
Aranyember szokásához híven egyfolytában építi, szépíti környezetünket. Most egy utat csinál a fenyőerdőhöz, amit megerősít egy kőből rakott támfallal. Nagy szerencsénk, hogy bárhol ásunk, hatalmas kövekbe ütközik az ásónk és ezt rengeteg helyen fel tudjuk használni.
Állítólag barátok lakták ezt a helyet. Talán valami kőkolostorban, sok-sok bástyával körbevéve, ami az idők folyamán megsemmisülhetett és a föld alá került. Egy részét már megtaláltuk, kitermeltük, de bőven marad az unokáknak is!;)
Komoly földmunka és nem kevés kődobálás, rakosgatás. Már alakul! ;)
A háztól a kis út elérhetőségéhez egy lépcsősorra is szükség lesz, ami szintén készülőben van.
Az építési terepet Boldizsár és unokahúgocskám egyből birtokba vették.:)
Azóta már sokat haladt a dolog.
Apránként szépülünk, de azt hiszem olyan, hogy kész, nem létezik! Mindig vannak újabb ötletek, megvalósítandó tervek, kb.100 évre!:))) Azt mondják, ez a jó. Én nem bánnám, ha egyszer nagy vonalakban kész lenne minden lényeges és Aranyemberem is hátradőlhetne... Bár, ő nem az a típus és ez a mi szerencsénk!;)
Végül egy tegnap esti naplementés kép.
Kellemes, szép, tavaszi hetet minden bekukkantónak!:)
5 megjegyzés:
Nagyon szép fotókat hoztál virágokról, aranyosak a gyerkőcök ahogy néznek egymásra:-)) Aranyemberre nagyon vigyázzál erejét jól ossza be, ez a naplementés fotó csodás! További szép hetet kívánok az egész családnak !
És hová vezet ez a titkos út ? Egy felső kertbe, vagy az erdőbe ? Egyébként nagyon ügyes a mester, erőgéppel, kőműveskanállal is nagyszerűen bánik, különösen így, hogy még "segítsége" is van...
Az azért tényleg érdekes, hogy mennyi kőre bukkantatok. Nem nyomoztál alaposabban utána még, hogy mi lehetett ott a környéken ?
A "mák-mező" valóban szép, nekem egyszer volt hasonló élményem égszínkék len táblával. Csodás volt !
Éva: köszönöm a dicséreteket. Aranyemberre nem lehet vigyázni, kicsúszik a kezeim közül!:))
Aranyos fodorka: az út a fenyveserdőnkbe vezet, amit 25 évvel ezelőtt ültettünk 10-20cm-es kis növénykékből. Sosem felejtem! Május 1. volt, irtó meleg, porzott a föld - ami addig szántó volt - és a család minden tagja, a gyerekek is részt vettek a munkában. Azóta hatalmasra nőtt, olykor tisztítani kell és pl. jó lenne géppel lehordani a gallyakat,stb., amit eddig kézzel kellett, mert nem volt út. Hát, ezért született meg ez a döntés Aranyember fejében, mint annyi minden más is! Nem nyomoztam kő-ügyben, de jogos a felvetés, ami elég időigényes nekem.:) Átvállalod?:)))
Gyönyörű lehet egy len tábla is, elájulnék a látványtól, de nem tudnám, hogy len...:( Most már legalább gyanítanám!;)
No, így már érthető az útépítés - de akármi is az oka, csak csodálom az alkotó erejét...(a FŐ-alkotóét is meg a végrehajtóét is)
A kövek ügyében a levéltárban lehetne nyomozni, de.... no, majd meglátom...
De szép minden! :)
Megjegyzés küldése