2018/09/15

Betakarítás, őszidő...

Az idén hál'istennek rengeteg gyümölcsünk volt.
Legtöbbje befőzésre került lekvár, befőtt, aszalvány formájában, illetve a fagyasztó mélyén várakozik felhasználásra. 
A kései körte volt már csak a fán, meg némi alma, ami ráért volna, de az idei extra sok darázs mielőbbi szüretelésre késztetett minket. Reggelente szőnyegként terült a földön a sok félig rohadt gyümölcs. A darazsak megszúrták, körberágták, beköltöztek a legszebb darabokba. 
Úgy döntöttünk, hogy leszedjük, megpróbáljuk a diófa alatt, ládákban tovább érlelni. Sajnos, két nap után a ládát is megtalálták... Ekkor elvittük gyümölcslevet préseltetni belőle. Öt rekesz körte és hat rekesz alma került feldolgozásra. Rengeteg lett belőle! Ötliteres kiszerelésben, kis csappal. :) 
Nem tudom, ilyen mennyiségben mikorra fogjuk meginni, de egy biztos, a pincében jó helyen van, ez egy évig nem romlik meg és a nagy családban előbb-utóbb mindennek lesz gazdája! Főleg, ha élelmiszerről van szó!:) Pl.:a nagy családi összejöveteleken hasznos lesz.



Az egyetlen, öreg birsfát sajnos ki kellett vágnunk, mert tönkrement szegény, elszuvasodott. Rengeteg birsalmasajtot készítettem a terméséből és lekvárt, minden évben. Mindenki nagyon szerette, különösen Aranyember dióval, aszalt szilvával felturbózva. Igaz, jó ideje nem eszünk már ilyen "durva" édességeket, tudatosan nem is készítek. Az idén négy "búcsú" szem alma volt rajta.
Utódai a gyümölcsösben két fiatal birsfa, most fordultak termőre.


Pizzaszósszal bíbelődtem tegnap. 
Brutálisan drága már a paradicsom - és minden -, így megörültem, hogy a piacon sikerült megegyeznem egy bácsival - aki szerintem nálam fiatalabb :))) - egy elfogadható árban és azonnal elhoztam egy ládával. Megfőztem, átpasszíroztam, dunsztban van. Ismételni kéne, mert sosem elég, de nem tudom lesz-e még ilyen szerencsém jövő héten? A lecsóról már lemondtam, hacsak utánam nem dobják a paprikát...




Olyan étvágygerjesztő, mint egy sűrű gulyás. Pizzagulyás!:)) Finom is lett! 
Szeretem, ha van a polcon belőle, mert ha rossz idők járnak, lustább vagyok a kelleténél, vagy más miatt nincs időm, nem érzem jól magam, csak egy spagettit kell kifőznöm mellé és kész! Természetesen hús alaphoz is használom, de anélkül is nagyon finom.

Még az őszhöz annyit, hogy végre kinyílt a kaméliám, ami - nem viccelek - már 3 hónapja bimbózott! Igazából nem értek ehhez a növényhez, próbáltam betartani, amit olvastam róla, hát úgy tűnik most érett be a dolog, most jött el a virágzás ideje!:) Gyönyörű! Kicsit hasonlít a hibiszkuszhoz, de mégis más.



Ez a hét nagyon megterhelő volt számunkra úgy fizikálisan, mint lelkileg is. Aranyember rengeteget dolgozik a kis vállalkozásunkban. Én csak a kert körül, meg a sütés - főzésben, befőzésben, bevásárlásban, fuvarozásban próbálok helytállni. 
Ami plusz hozzájött, az ennél sokkal lélekgyötrőbb volt. Egy kedves barátunk utolsó útjára kísérése... és egyik lánykánk műtétje (ott minden rendben már). Azt tapasztalom, ahogy az ember öregszik, egyre nehezebben viseli ezeket.
Nem mellesleg egyik unokahúgomnak az esküvője lesz ma, amin ugyan nem veszünk részt, de azért családi történés és gondolatban ott vagyunk. 
Úgy gondolom, egy héten belül, ez elég sok történés, nem? 
Gyakran van olyan érzésem, hogy nem a nyugdíjasok hosszú szolgálat utáni megpihenő életét éljük.:) 

Találtam egy jópofa verset, elég hosszú, de majdnem igaz. ;) Olvasd, ha van kedved!

Szép hétvégét minden bekukkantónak!:)

A nyugdíjas élete

Hosszú szolgálatnak nyugalom a vége,
Amikor elértem felnéztem az égre,
Hála az Istennek, most már megpihenek,
Nem parancsol senki, magam ura leszek.

Nem lesz nekem többé zsarnokom az óra,
Nem pislogok félve a nagymutatóra,
És nem olvasgatom, mikor üt és hányat,
Nem kell majd ott hagyni a jó meleg ágyat.

Csak akkor kelek fel, amikor jól esik,
Háznépem, kicsi-nagy, kívánságom lesik.
Etetnek-itatnak, vakarják a hátam,
Ezt a boldog időt, jaj de régen vártam.

Most, hogy benne vagyok, ezek a remények
Igen ellankadtak, soványak szegények,
Ötven éves vágytól lemaradt fogalom, 
De mindjárt elmondom milyen a nyugalom.

Rám virradt az első nyugalomnak napja,
Feleségem így szól: "Hallja-e kend, apja!"
(Reám villogtatja gyanúsan a szemét.)
"Jogosan igénylem fele segítségét!"

Elvégre ezt nekem esküvel fogadta.
De hát, amíg szolgált nem volt foganatja,
Pedig a segítség én reám is elfér,
Meglátja nem lesz sok, hiszen most már ráér.

Ezelőtt eb, macska, feleség, gyerekek
Nálam egytől-egyig, hamarabb felkeltek;
Most már négy órakor házamban nem férek,
Azon a jogcímen, hogy most már ráérek.
 
Feleségem beteg; soha nem volt eddig,
Nem is panaszkodott, hogy tán gyengélkedik,
De mostan, hogy íme én nyugdíjba léptem,
Nagyokat nyögdécsel, minden nyomon, lépten.

Már reggel fájlalja mellét, vállát, torkát,
Naphosszat szagolja a friss, reszelt tormát.
Annyi baj eléri, mire eljő az est,
Suttogni tudja csak: "Jaj végem van rögvest!"

Emiatt kell nekem korábban felkelni,
Piacra, henteshez, tejcsarnokba menni,
Emiatt vár reám ezerféle dolog,
Hogy néha a szemem karikára forog.

Hajh, amikor még én szolgálatban voltam,
Pipadohányom sem magam vásároltam.
De most - keservesen változott a szöveg, 
Azt mondják most ráért, csinálja az öreg.

Ha pékhez, suszterhez, patikába megyek,
Az áldozat ott is csak én lehetek.
Megfájdul a nyelvem annyi sokszor kérek,
De hát leintenek, hogy én már ráérek.

Éjjel, ha a cica elnyávogja magát
Így szól az anyjukom "Ehun van a kabát,
Bocsásd ki, öregem, várd is meg, te nem félsz,
Majd aztán pihenhetsz, hiszen most már ráérsz!"

És ha leülhetek, jönnek az unokák,
Szilaj borzas fiúk, maszatos leánykák.
Mind az én nyakamon ugrálnak és tépnek,
Cibálnak, rángatnak, tűröm, mert ráérek.

Én Istenem, ha már mindenre ráérek,
Én üljek azért is, akit elítéltek?
Hol volt ez a sok baj idáig elbújva?
Biztos arra vártak, hogy menjek nyugdíjba.

No de minden bajnak lészen egyszer vége,
Hogy ha majd meghalok, megpihenek végre.
Igen ám, de álmot láttam, s megmutatta,
Milyen boldogság vár ott a nyugdíjasokra.

A mennyország előtt áll egy nagy-nagy sereg,
Fele mérgelődik, fele meg kesereg.
Megkérdek egy bácsit, aki leghátul áll,
Vajon a tengernyi nép itten mire vár?

Azt mondja a bácsi: ez itt mind nyugdíjas,
Pihenésre való, kihasznált foghíjas.
Van itt öcsém nem egy, aki több száz éve
Lődörög idekinn, vár a bemenésre.

Azért hát jó öcsém úgy kösd fel nadrágod,
Nem most lesz az, mikor az Urat meglátod,
Közülünk egy is, ha a kapuig elér,
"Hátrább - kiállt Péter - kend nyugdíjas: ráér!"

 No, ha valamikor még újra születek,
 Tudni fogom már, hogy mitévő legyek.
 Leszek taligás, vagy örök vándor utas.
 Akármi, csak éppen ne legyek nyugdíjas!

2018/09/07

Őszül a természet

Érdekes az időjárás.
Reggel, mikor etetem a kutyát, cicát, ajtót nyitok a kertre, hogy szippantsak a friss levegőből. Eddig nyitva is hagytam, de 1-2 hete visszacsukom, mert hűvös van. Aztán 10 körül, mikor a postás jön, már jól esik a kerti asztalhoz ülni egy teával.
Pont fordítva van ez este. Napközben élvezzük a meleget, aztán lebukik a Nap, hirtelen hűvös lesz, majd hideg és sötét. Ez bizony már az ősz. De ne búsuljunk, az idő gyorsan múlik!...

A lényeg, hogy "még nyílnak a völgyben a kerti virágok..."










Látszik a szív alakú levélen, hogy itt az ősz. A dió is potyog a fákról előbb, mint szokott.
Úgy látszik idén szív forma lesz az őszi divat.:)


Beindult az őszi boszorkánykonyha is. Zöld dióból "gyógyszer" készül 12 féle fűszerrel, jó minőségű pálinkába áztatva. A zöld dió június vége óta ázott a nedűben.


Ma leszűrtem és befűszereztem.


Újabb 1-2 hónapig érlelem, időnként megkeverve. November elején ismét leszűröm, ha kell, ízesítem és csendben várja a karácsonyt. Ezzel szoktunk koccintani szenteste és néhány barátunk ajándékba kapja.:) Minél tovább áll, annál finomabb. Tudom, sokan nem szeretik a keserű ízt, az Unikumot, Jagermaister-t. Ennek az itókának az íze kb. a kettő között van. Igazi gyomorerősítő, emésztést serkentő. Nem italozós a családunk, de pont attól lesz ünnepi! Egy kupicával karácsonykor jó ezzel indítani! ;) Bár nem mondható étvágytalannak a család, de ettől általában nagyobb adagot eszünk!:)

Még van néhány tő paradicsom, amiről nassolhatunk, visszaidézve a nyár ízeit. Összehasonlíthatatlan a bolti paradicsomokkal! Rengeteg zöld van rajta. Remélem, mind beérik a komolyabb hideg beállta előtt!



Nézzétek, a múltkori jég hogy kilyukasztotta a császárfák legfelső leveleit! Az alsók jól megúszták.



Jó lenne, ha hosszúra nyúlna ez a napsütéses vénasszonyok nyara!

Szép estét mindenkinek!

2018/09/03

Szép program esőben

Nagyon szép hétvégét töltöttünk Sopronban. Az erdészeket ünnepeltük - köztük Aranyembert -szép, kerek évfordulójukon.💗




Itthonról nyáriasan öltözve indultunk, de Balatongyöröknél leszakadt az ég és Sopronig már úgy is maradt. A hőmérséklet sem volt 20 foknál több. Praktikusnak tűnt a saru a lábamon induláskor, de ott se volt nagy baj vele, mert a víz ahogy bement, úgy rögtön ki is jöhetett.:))

Elfoglaltuk a szállásunkat, majd az iskola kollégiumához igyekeztünk - a találkozó helyére -, ahol mindannyian laktak az erdésztanoncok annak idején. Nagy öröm volt az öreg fiúknak újra látni egymást!:)

Mivel osztályfőnökük sajnos már az égi erdőket járja, a jó karban lévő Korondi tanár urat hívták meg, aki sok-sok évvel ezelőtt fizikát tanított az osztálynak. 88 éve ellenére nagyon összeszedetten beszélt. Sok mindenre emlékezett az osztállyal kapcsolatban. Nálunk sportosabban vette a meredek, emeleti lépcsőket... Igaz, naponta 4 km-t biciklizik, arra nem emlékszem, hogy hová, de nem is ez a lényeg. Irigylésre méltó! Attól félek, én MÁR nem vagyok ilyen fitt...


A tanár úr köszöntője és saját életének rövid elmesélése után, mindenki elmondta, mi történt vele az utóbbi öt évben. 3 percet kaptak, de ezt nem mindig sikerült tartani.:)
Élvezettel hallgattam a változatos - sokszor végletes - sorsokat, ami igencsak elgondolkodtatott. Olyan, mintha az ország lakosságából vettünk volna mintát. Van, aki nagyon szerény körülmények között él, van, aki többemeletes hajón utazik évente kétszer nyaralni az óceánra...

A beszámolók után ünnepi vacsorához készültünk, ahol mindenki kedvére ehetett, ihatott és végre mindenkivel, mindenről beszélhetett időhatár nélkül.




A finom ételek, italok után beindult a nótázás, amiről elég hamar leléptünk...:) hosszú volt az út, nagyon fáradtak voltunk és másnap is komoly programok vártak minket.
Míg elértünk a szállásunkra, fotóztam. Sopron gyönyörű! Még esőben is.:)









Vasárnap napsütésre ébredtünk, de nem sokáig örülhettünk, ismét eleredt az eső.


Program: az osztályfőnök emlékére készített kopjafa megkoszorúzása és faültetés a Dalos - hegyen, annak az erdőnek az aljában, amit az osztály ültetett 'anno' gyakorlatokon. Ma már hatalmas, szép vörösfenyő - erdő lett belőle.
A nyári öltözetünk egy esernyővel és egy esőkabáttal módosult, de így is nagyon megáztunk, mivel megállás nélkül szakadt. Ehhez képest igen sokan voltak.



Nagyon szerették a fiúk Kondor Tanár Urat, aki abban az időben nem csak tanította őket, de apjuk helyett apjuk is volt, mivel mind vidékről jöttek és nem túl gyakran mentek haza.
Eljöttek volt kollegák és még régebbi tanítványok is. Rövid beszéd, vers és egy kis fúvós zene tette emelkedettebbé a hangulatot. Végül a kopjfa közelébe, az előkészített helyére becsusszantották a kis facsemetét és megfelelően elültették. Előtte, utána is esett, a megeredése nem kétséges.:) Igazán szép kis ünnepség volt.




Aztán következett az erdészeti szakközépiskola évnyitója, ami minden évben a kerek évfordulós erdészek diplomájának átadásáról szól.


Szép szokás, nem egy mindennapi, unalmas évnyitó. A fiatalok láthatják a példaképeket.:) Az erdész szakma pedig elismeri és megköszöni az "öregek" munkáját. Jóleső, dolog ez. Aranyembert is kihívták, megtapsolták...💖 Büszkeség!;)



Sajnos, nem ő van a képen, mert balról jött, túl közel volt, ráadásul pont hátat fordított nekem.:(

Állófogadással zárult az ünnep. Hidegtálak, igazi házi készítésű sütik, innivalók.


Aki még nem találkozott mindenkivel, nos, itt biztos megtalálta a valamikori erdésztársát, vagy főnökét, beosztottját, rég nem látott barátját!

Boldogság volt  látni azt az összetartást, érezni az összetartozást, ahogy ezek a kollégista fiúk beszéltek egymással, örültek egymásnak és felelevenítették azt a sok-sok együtt átélt élményt! Vajon a mostani kollégista gyerekek közül lesznek-e ilyen tartós kapcsolatok, barátságok? Ezt már nem fogjuk megtudni.

Ezek után már csak azt a 260 km-t kellett leküzdeni szakadó esőben, hogy hazaérjünk.
Mondhatom, nagyon bejött az a mondás, hogy Sopronban vagy esik, vagy fúj, vagy harangoznak!:) Egyiket sem nélkülöztük!:)
Köszönöm Sopron, köszönöm Fiúk!!!:) Reméljük, öt év múlva újra találkozhatunk!

Szép estét minden erre járónak!:)

2018/09/01

Programdús nyár

Ezen a nyáron nem volt időm a blogra, de minden másra igen. :)
Sokan érdeklődtetek felőlem és hiányoltatok, ami nagyon jól esik, itt is köszönöm.
Rájöttem, hogy sokkal jobban szalad az idő, mint hittem és annyi fontosabb dolog van a világon, mint ez a blog... Pedig nagyon szeretem! Az életem sok, szép élménye ide le van írva, amit megosztottam veletek. Nem mondom, hogy soha többé nem lesz ilyen, mert a nagyobb utazásokat jó újra olvasni a történések sorrendjében. Könnyű módja ez a megörökítésnek igaz, időigényes.
Jön az ősz, a tél, talán nem leszek annyira elfoglalt és beszámolok az érdekesebb élményeinkről.

A nyarat mindannyian nagyon vártuk - a gyerekek, pedagógusok különösen - és amilyen lassan jött, olyan gyorsan el is szaladt.
Sikerült végre lemenni a Dunára! Csuda jó idő volt, óriási zátony és meglehetősen meleg víz, amit annyira nem szeretünk, de a Dunának még ezt is elnéztük!;)
A gyerekek - a legkisebb kivételével - mind nagyra nőttek, egyesek rajtam is túl, ami nem nehéz... Már nem teszek fel "cuki" képeket róluk, hiszen már kajlák, ki is kérnék maguknak.:)) Az idén már ők főzték bográcsban a paprikás krumplit. Nagyon finom volt! Felverik a sátrat, gyűjtik a fát, igazi felnőttek. Néha azért sikerül elfelejteniük, de alakulnak!:)




Az Adriát is láttuk, együtt a nagy családdal - pontosabban a "kis" családunkkal - élveztük kedvenc kis horvát falunkat, ahol minden évben eltöltünk egy hetet.


Ott is gyönyörű időnk volt, lehetett búvárkodni, pecázni, úszni, nagyon élveztük.







Esténként néztük a focimeccseket (VB) és drukkoltunk a horvátoknak - jobb híján! - úgy tűnik, sikeresen!:)

Hazaérkezésünk után rengeteg gyümölcsöt tettünk el, az idén rekord termés lett mindenből!

                                                      (ez csak egy kis részlet)

Miközben mi befőztünk, Aranyember szorgosan dolgozott, kereste a pénzt.
A ház körüli virágokat az idén nagyon kellett kényeztetni a nagy meleg miatt. Kertet nem csináltam. Elvetni a magokat gyorsan megy és könnyű, de a kapálás számomra már annál nehezebb. Ezért inkább ültettem hat konténerbe paradicsomot - mert az hiányzik legjobban, a valódi ízű, kerti paradicsom! - a ház védett, déli oldalához tettem, így rengeteg napot kaptak. Szinte gazolni sem kellett, csak locsolni. Nem ették meg a csigák, nem tette tönkre a vész és még most is van rajtuk! Jövőre csak így fogok ültetni, talán még mást is.

Közben vendégeink is voltak Norvégiából, majd Németországból, akikkel nagyon jól éreztük magunkat. Nem sokat programoztunk, inkább beszélgettünk, a hűs lakásban játszottunk, illetve strandoltunk. 
Megültünk egy csomó születés- és névnapot, voltak nagy sütés-főzések, nagy zabálások, aminek jelei már erősen feltűnőek, úgyhogy indul az "új élet"... Csak egy egész picit várunk vele, mert Aranyember érettségitalálkozójára megyünk holnap, ahol azt hiszem nagykanállal eszünk. :)))

Augusztus utolsó napján gondoltam ezt leírom, ne higgye senki, hogy eltűntem, álljon itt valami jelzés rólunk. 
Nagyon remélem, hogy ti is mindannyian szép nyarat tudtok magatok mögött, feltöltődve indultok neki az ősznek, télnek, vacakabb hangulatú napoknak, hónapoknak!

Biztos lesznek híreim, úgyhogy várjatok, jövök!;)

Nagyon szép hétvégét és ősz-kezdetet kívánok minden bekukkantónak!:)
Üzemeltető: Blogger.

 
Design by Wordpress Theme | Bloggerized by Free Blogger Templates | Macys Printable Coupons