Aranyembernek a karantén ideje alatt jobbnál jobb ötletei támadtak és az unokák bevonásával - örömükre - igyekszik megvalósítani.
Az 1. terv elkészült, a projekt elkezdődött. A képes beszámolót elindítom, de nem árulhatok el részleteket.;) Majd kitaláljátok!
A 25 évvel ezelőtt s.k. ültetett fenyvesünket kiritkította. A kivágott fákat legallyazta, megkérgezték és még ma is csiszolják, mert rengeteg lett és felhasználásra vár.
Az öreg betonkeverőnk felmondta a szolgálatot. Megjött az utánpótlás.
A domb legmagasabb pontján elindult a munka...
Szinte minden nap dolgoznak a "legények", az online suli után.
Voltak szomorú napjaink...
... és boldog, nosztalgikus is.
A hónap utolsó vasárnapján - gyermeknap lévén - összejött a család és végre magamhoz ölelhettem a "távoli" unokáimat is! :) Nagyon örültünk egymásnak.
A mókusok teljesen ide szoktak. Megkapták a hordóban lévő öreg diót. Most egész nap itt sportolnak.:)
Eljött a befőzések ideje. A pincéből felhozott üvegeket napokig mostam, hogy gyorsan menjen az eltevés, ha megjön az épp aktuális gyümölcs. Megjött. :)
A tavaly ültetett rododendronok elkezdtek virágozni.:)
Tegnap elkísértem Aranyembert, s miközben dolgozott, kalandoztunk is.:)
A fotók suhanósak, autóból készültek.
Csesznek vára
Pannonhalma
Pipacsmező
Itt megálltunk fotózni.
Nehéz ügy pirosat fényképezni...
Amit most leírtam, kb. egy tizede a történéseknek, hirtelen ennyi jutott eszembe, de némileg pótolja az elmaradásokat.
A sütés-főzésről, kertről, egyebekről legközelebb. No, meg a titkos projektről!;)
Kellemes, karanténmentes nyári napokat kívánok minden bekukkantónak!:)
3 megjegyzés:
A Te mozgalmas bejegyzésedhez képest mi még mindig "karanténban" élünk:) Na jó, azért most hétvégén egyik unokámat már én is megölelhettem, talán két hét múlva teljes lesz a család . További szép napokat kívánok nektek!
Azért a mókusos dolgot kissé irigylem.. Nálam - sajnos - már pókok sincsenek, nem jönnek mostanában még a verebek se, pedig van kirakva az új házba mag, csináltam méhecske "lak"-ot nem költözött bele senki - olyan lehangoló az egész. Csak a két öreg macskám meg én, a vénasszony élünk. Még.
Milyen jó, ahol közel van és nagy a család - ott mindig van valami esemény.
Kíváncsi vagyok mi lesz a "cölöpös" alkotás végeredménye és kíváncsi vagyok a finomságokra is, amiket készítettél a családodnak.
A pipacsos fotók - szerintem - nagyon szépek.
Várom a folytatást !
Éva: örülök, hogy legalább egy unokát megszeretgethettél! Hamarosan jön a többi is, gyorsan megy az idő!;) Szép napokat neked is!
Aranyos fodorka: kicsit nagyon szemetelősek ezek a mókusok, azt hiszem eltávolítom a hordót, kitalálok valami mást, mert lépni nem lehet a dióhéjtól!:))
Nem értem, miért nincsenek állatok nálad, hiszen nem a belvárosban élsz? :( Lehet, hogy zajosak a szomszédok, vagy a cicák elriasztják a madarakat - a mienk is! -, más variáció nem jut eszembe, és sajnállak! Komolyan!:(
Igen, itt mindig van jövő-menő családtag, nem vagyunk egyedül.:)
Megjegyzés küldése