Ez az öntudatos vörösbegy, szinte kellette magát, bájolgott a fotózáshoz, közben arra is volt ideje, hogy elzavarja a szotyi után érdeklődő társait!:)
Tegnap lementünk a tóhoz, mert a nagyon szeles idő miatt két napja nem sétáltunk Fickóval.
A helyzet annyit javult, hogy gyönyörűen sütött a Nap, de a szél és a hideg maradt. Sőt! Erősen fújt, kifejezetten kellemetlen volt, de nem adtuk fel.
Mivel több kutyás is sétált és nem akartuk Ficit megkötni, a megszokott útvonalunkkal ellentétes irányba indultunk, északnak.
A tó részlegesen befagyott, ahol nem, ott a széltől fodrozódtak a hullámok.
Olyan messze mentünk, hogy már nem volt érdemes visszafordulni, inkább megkerültük a tavat.
Eljutottunk az "eredésig".
Magyarszéknél rákanyarodtunk a tó túloldalára, délnyugatnak. Ezen az oldalon már sokkal kellemesebb volt az időjárás. Egyrészt hátulról fújt, másrészt szemből sütött.:)
Közben lassan felengedett a vékony jégréteg és mire visszaértünk a kiindulóponthoz, szinte mindenütt tarajosan hullámzott a víz.
Megszámoltam, huszonöt hattyú volt a vízen!!! És rengeteg vadkacsa, néhány sirály. Kár, hogy nem tudom közelebb hozni őket a gépemmel!
Azt tapasztaltam, hogy a hattyúk, ha közel vannak a parthoz, nem félnek, hanem elindulnak felénk. Arra következtetek, hogy valaki eteti őket.
Ma én is készültem, utána néztem a neten, mit szabad adni nekik. Igazából semmit nem kéne, de ha mégis, az legyen zöldség!
Felszeleteltem egy répát és vittem magammal. Mikor elindultak felém, nyújtottam nekik, de nem jöttek közelebb. Bedobtam párat, megnézték és tovább úsztak. Gyanítom, nem erre vágytak, inkább kenyérre, melynek fogyasztása tilos! (Láttam, Orfűn is azzal etetik...)
A víz szélére szórtam a zöldséget, ha meggondolják magukat, vagy nagyon éhesek lennének, meg lehet kóstolni! Lesz aki megeszi, biztos vagyok benne!
Jól elfáradtunk a két órás túrában, Fickó se bánta, hogy hazaértünk!:) Evett, bekuckózott a helyére és reggelig meg sem mozdult!:)
