Hosszú volt az út, nem álltunk meg, csak a célnál. Fotózni csak mozgás közben lehetett, így amolyan "suhanó" képek lettek belőle. Nem töröltem le, mert a színek nagyon visszatükrözik a friss, tavaszt, az éledő természetet, az ezerféle üde zöldet, amibe szinte beleharapnék!:)
Este értünk haza, ideje volt megmozgatni végre lábainkat is főleg, hogy beígérték a pár napos rossz időt! Kiélveztük a langyos szelet a tó körül.:)
A zöldek itt is szépek, a kékekről, fehérről nem is beszélve!;)
Este nyolckor sétáltunk haza. Jó kis program volt!
Reggelre megérkezett a viharos szél és némi eső is. Utóbbiból kéne annyi, mint a szélből!...
Kicsit még fáztunk is, ki sem dugtam az orrom ma! Sikerült csupa elmaradt benti elfoglaltságot találnom.
Épp a konyhában voltam elfoglalva, mikor az ablak előtti diófán ismét megjelent egy kis vendég.:) Méghozzá egy nagyon csinos, fiatal kis mókuska. Gyerek lehet még. A bundája világosabb, mint az eddigieknek, amiket láttunk, farka kicsit vizesebb.:) Egy fél dióval volt elfoglalva.
Rohantam a gépemért, hogy megörökítsem, de nem kellett volna sietnem! Legalább öt percig néztük egymást és hagyta, hogy fényképezzem. Végül, egy fakopáncs zavarta el, hogy ott törje fel a talált magját.
Mókuskánk letette az üres dióhéjat és angolosan távozott. :)
Megvolt a mai szép mára is!:)
Hasonló pillanatokat kívánok minden bekukkantónak!:)
4 megjegyzés:
Nagyon szép fotókat készítettél. Jó lenne nekem is ilyen aranyos mókuskát látnom ha kinézek az ablakon. Nálunk csak galambokat röpködni és rigókat totyogni a fűben látok amit sokszor mikor boltba megyek megállok és úgy figyelem:) De ez is több mint a semmi:-))
Annyira gyönyörű ez a kis mókus...)) Szivesen elbabusgatnám..)))
Nagyon jó a rohanó-pipacsos kép !
Ezzel a mókus családdal meg szerencsétek van - de bizonyára elterjedt a híre, hogy tőletek nem kell félni.
Éva: sajnos a városban nem ilyen pezsgő a madárélet, ott valóban a galambok vannak többségben, néhol varjak, no meg a rigócskák. Mi sokat etetjük az állatokat télen és itt a sok diófa, mogyoróbokor, ami ide vonzza őket. Szerencsések vagyunk.
Andrea: valóban tüneményes, én is szívesen megsimogatnám, de be kell érnünk a látványával. Bár annyira szelídülnek, hogy még az is elképzelhető, hogy egy napon közelebb kerülünk egymáshoz!;)
Aranyos fodorka: kösz, az idén még nem készült igazi pipacsos kép, de ami késik, nem múlik, addig is beérem ezzel!
Szerintem itt már több mókuscsalád van és úgy gondolom, akik itt születnek, egyre szelídebbek lesznek. Majd kiderül!;)
Megjegyzés küldése