2017/09/27

Ajándék, Barcelona 36.

Többeknek ismerős lehet a cím. Talán emlékeztek az öt évvel ezelőtti barcelonai utazásunkra, amit Aranyembertől kaptam / kaptunk házassági évfordulónkra. Miután az idén ismét elmehettünk, úgy gondoltam, folytatom a beszámolót azokkal a látnivalókkal, melyek akkor kimaradtak.

Hogy is kerültünk ismét kedvenc városunkba?
Egyik nap barátaink felhívtak minket telefonon, hogy Barcelonában jazz - fesztivál van, szeretnének menni és ha lehet, velünk!:) Mivel hasonló a zenei ízlésünk és tudták, hogy odavagyunk Barcelonáért, megleptek minket két koncertjeggyel és úgy gondolták, hogy mi mutassuk be nekik ezt a gyönyörű várost!:) Erre mondják nem túl elegánsan, hogy se köpni, se nyelni nem tudtunk - ráadásul záros határidő volt -, de nem sokáig tépelődtünk, boldogan igent mondtunk. Kicsit később kezdtünk csak anyagiakról gondolkodni, de minden megoldódott!;)

Három hete történt, de még mindig az élmények hatása alatt vagyunk és azt hiszem, jó darabig maradunk is. Hozzáírjuk az öt évvel ezelőttihez - konkrétan a blogban is - és szépen kerekedik Barcelona élete, világa, történelme, stb., bár ezt sosem lehet befejezettnek mondani.

Indulásunk előtt 10 nappal volt a tragikus terror támadás, ami miatt kicsit megtorpantunk... Szerencsére a város nem fél, nem hagyja magát! Ezt naponta ki is nyilvánítja különféle tüntetésekkel. "No tenim por" - hallatszik mindenütt.
Miután hazaértünk, kezdődtek a Katalónia leválása miatti tüntetések, stb., ami azóta csak bonyolódott... Szerencsénkre mindkettőből kimaradtunk!

Tehát. Mivel a barátaink semmit nem láttak még Barcelonából és mi hozzájuk képest elég sokat - és azt részben újra néztük velük -, átfedések lennének a régi beszámolómmal, így csak a számunkra is újakról fogok írni.

Első a Tibidabo - hegy, ahova legutóbb idő hiányában nem sikerült feljutnunk. Itt láthatjátok, mit írtam erről 5 évvel ezelőtt. 
Elindultunk hát metróval, busszal, majd egy másik busszal, ahelyett, hogy ezzel a gyönyörű kék villamossal mentünk volna.., de csak később derült ki számunkra, hogy ez is oda megy. 



Ebből az épületből indult a sikló (funicular), ami a hegytetőre vitt. 

Ha jól számolom, most 116 éves.

Beszálltunk az egyik kocsiba és onnan fényképeztem. 





Nem túl élesek a képek, mert párás, kora délelőtt volt, a vonatunk meg elég gyorsan haladt. 
Fantasztikus ilyen magasságból (is) a város és ez a templom!.. Egy csoda!




A Tibidabo - hegy nevének eredete - egy katalán monda szerint - hogy az ördög itt kísértette meg Krisztust, s azt mondta neki: "neked adom", azaz "tibi dabo". Innen, - 512 m magasról - láthatjuk az egész várost, ami az egyik legszebb panoráma. 
A templom teljes neve: Temple Expiatori del Sagrat Cor 
Egy kisebb fajta népi felháborodást követően az ide tervezett szálloda - kaszinó komplexum helyett épült. 
A történet a XIX. század végén kezdődött, amikor a világkiállításra egy kisebb templomot építettek a hegytetőre, ám ezt a katolikus "divathullám" - a IX. Pius pápa által priorizált idea a Jézus Szent Szíve név - tovább is vitte, így nem csak Párizsban (Sacre Coeur) és Rómában (Sacro Cuore de Gesu), hanem Barcelonában is lett egy Sagrat Cor de Jesus templom, ami ugyan még igen kicsiny volt, de legfőbb támogatójának és mecénásának Dorotea de Chopitea- nak köszönhetően 1902-ben  elkezdődtek az építési munkálatok, hogy megnagyobbítsák. Sikerült!:)

A templom két különálló részből áll. Először az alsó templom vagy kripta készült el 1911-re neo - bizánci és neo - klasszikus stílust egyesítve úgy, hogy a homlokzat szecessziós díszítésű. 






A bejárat fölötti Szentháromság mozaik már nem az eredeti - a polgárháborúban megsemmisült -, de az 1955-ben készült is gyönyörű.
A felső, nyolckupolás főtemplomot csak 1961-ben fejezték be. A háromhajós templom belsejében a katolikus egyház szentjei és főbb alakjainak szobrai, képei láthatók és pompás ólomüveg ablakok, rozetták.







Miután elkészült ez a monumentális épület, már túlnőtt egy sima templomon. Hivatalosan 1969. okt. 29.-én - Barcelona hetedik! - bazilikájává szentelték.

Alaposan körbejártuk az alsó - és főtemplomot is, de Krisztushoz nem merészkedtünk fel, pedig közvetlen a lábaitól is ki lehet kukkantani....568 m magasról, de... kösz, nem!:)
A képeim sötétek, ha gondoljátok, itt megnézhetitek  világosban, saját ízlésre tekergetve is! Remélem működni fog!














Ami nekem nem tetszett..., az a vidámpark, közvetlenül a gyönyörű templom lábánál. :(





Nem értettem, hogy lehet ilyet megengedni Gaudi városában? Borzalom! Aztán hazatérve olvastam, hogy ez Spanyolország legrégebbi vidámparkja, ami 1901-ben nyílt meg és azóta működik. Igaz, nem modern, nem menő és drága is, de "a mienk". Megbecsülik, ami rendes dolog! Ez javított valamit a megítélésemen, hiszen egyiket sem lehetett már odébb vinni... A park adott volt, a templomot meg a hegy tetejére kellett építeni, vagyis nem találtak jó megoldást. Kár!






Visszaindultunk a siklóhoz, ami gyorsan lerepített minket a városba. 



Nagy séta várt még ránk a Güell Parkban. 

Szép napokat minden bekukkantónak!:)
folyt.köv.

2 megjegyzés:

Tiffanylda írta...

Éva: Kösz, valóban szép a hely, de a képek szebbek is lehetnének! Nem tudom mi van a betűkkel, én is észrevettem, megnagyobbítottam, frissítettem, mégis apró maradt. :( A nyári szünetben elfelejtettem volna hogy kell?:)

aranyos fodorka írta...

Mázlista !És bátor ember... De elkeserítő, hogy a félelem most már mindenhol árnyékként követi az embert, mert bármikor, bárhol, bármi megtörténhet. Most igazán valós a mondás: Isten kezében vagyunk... mert nincs ember, aki tudná, hogy mit hoz a következő óra.
Amúgy hát az út persze szép volt....a betűk meg tényleg nagyon picikék...

Üzemeltető: Blogger.

 
Design by Wordpress Theme | Bloggerized by Free Blogger Templates | Macys Printable Coupons