Mi nem tartjuk ezt az ünnepet, inkább a mindennapjainkba építjük be, próbálkozunk, s - a néhány évtized igazolja - nem is rosszul...
Ezt a verset szégyenszemre nem ismertem eddig, pedig milyen szép!...
József Attila: Az én ajándékom....
A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.
Oly fényes az még, mint uj lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummi-lapdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.
Két fájó karral nyujtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,
Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.
A finom muzsikát egy régi barátnőm kapta a "régi" Valentinjétől, aki zongorázza... Szeretem Őket. Bocs a lenyúlásért, de a régi, szép időkre való tekintettel kicsit ott érzem magam, Velük. :)
Azt mondják, gyönyörű időnk lesz, irány, a természet! :)
Minden bekukkantónak kellemes hétvégét kívánok!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Üzemeltető: Blogger.
4 megjegyzés:
Nagyon szép a vers! Nektek is szép hétvégét jó sétákat!
De szépek azok a szívek és a vers is, amelyet én sem ismertem:) Köszönöm:)
Nem ismertem a verset én sem, de nagyon szép, mindent elmond:) Irígyellek, én is mennék kifelé:)
De jó annak, akinek ilyen Valentin-ja van (volt) !A vers is nagyon szép.
Megjegyzés küldése