2014/02/15

Valentin nap után...

Mi nem tartjuk ezt az ünnepet, inkább a mindennapjainkba építjük be, próbálkozunk, s - a néhány évtized igazolja - nem is rosszul...

Ezt a verset szégyenszemre nem ismertem eddig, pedig milyen szép!...

József Attila: Az én ajándékom....

A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.

Oly fényes az még, mint uj lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummi-lapdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.

Két fájó karral nyujtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,

Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.


A finom muzsikát egy régi barátnőm kapta a "régi" Valentinjétől, aki zongorázza... Szeretem Őket. Bocs a lenyúlásért, de a régi, szép időkre való tekintettel kicsit ott érzem magam, Velük. :)

Azt mondják, gyönyörű időnk lesz, irány, a természet! :)
Minden bekukkantónak kellemes hétvégét kívánok!

4 megjegyzés:

Éva írta...

Nagyon szép a vers! Nektek is szép hétvégét jó sétákat!

Kati írta...

De szépek azok a szívek és a vers is, amelyet én sem ismertem:) Köszönöm:)

trollanyu írta...

Nem ismertem a verset én sem, de nagyon szép, mindent elmond:) Irígyellek, én is mennék kifelé:)

Piros írta...

De jó annak, akinek ilyen Valentin-ja van (volt) !A vers is nagyon szép.

Üzemeltető: Blogger.

 
Design by Wordpress Theme | Bloggerized by Free Blogger Templates | Macys Printable Coupons