Valahogy úgy érzem, nem a nyugdíjasok rejtvényt fejtő, sorozatokat néző, sétálgatós, kávézós életét éljük Aranyemberrel. :) Különösen Ő nem, aki fizikálisan is nagyon aktív! Én csak a hátteret biztosítom.
Nyári történéseink.
Ahogy vége lett az iskolának, leszüreteltük a meggyfákat, eltettem télire és már indulhattunk is a tengerpartra.
Szerencsések voltunk, sikerült együtt nyaralni a nagy családdal pont akkor, mikor elmúlt a karantén, semmi nem volt tiltva, iskola után, június legvégén, július elején. Ha visszanézek, talán ez a hét volt a legbiztonságosabb.
Nagyon ügyeltünk, folyamatos kézmosás, fertőtlenítés, ha kellett, maszk.
Itthon mindenki bepakolt az autójába (3 autóval mentünk) egy hétre való élelmiszert - vízzel, kenyérrel, hússal, zöldséggel, stb. -, hogy Horvátországban ne kelljen vásárolnunk.
Kora reggel indultunk és meg sem álltunk a szállásig. Látszott, hogy előttünk még senki nem járt a házban ebben a szezonban (valószínű utánunk sem).
Bepakoltunk a két hűtőbe, fagyasztóba és irány a karnyújtásnyira lévő tenger! :)
Szerencsére mindenki egészséges maradt és nagyon jól éreztük magunkat így, együtt, mint minden évben.:)
Hazaérkezésünk után felbátorodtak a magyar tengerpartra utazók és elindult egy nagy, nyaralós hullám, ami hosszú várakozással járt a határnál, stb. Ezt megúsztuk!
Itthon várt rám kb. 50 kg sárgabarack eltevése. Lett pár üveggel...:))
Közben sokat jártunk le a falu végére, a kis tóhoz. Majdnem napi szinten viszem oda a kutyát most is sétálni, imád "pockozni" a parton!:)
Szerencsénk van a lakhelyünkkel, mert bármilyen karantén esetén kimehetünk a dombra, lemehetünk a tóhoz, nincsenek emberek, vagy utóbbinál ha van is, száz méteres ívben kikerülhető! :)
Nézzétek a filmet!
Egyedüli pancsolók voltunk ebben a szezonban. Nincs tábla, ami tiltaná a fürdést, de mindenki bizalmatlan, bizonytalan, nem mernek, vagy nem akarnak fürdeni. Nem baj! :) Mi nem sokat vacilláltunk és nem bántuk meg! Újabb örömforrás lett.
A gyerekek levitték a sup-nak nevezett vízi járművet és attól kezdve nem volt megállás.
Sajnos a tavat most ismét leeresztik - már egyszer megtörtént -, mert újabb hiányosság derült ki a kivitelezésben, s mivel még garanciális, - remélhetőleg - gyorsan megoldják a problémát! Úgy gondolom, ha idén már fürdeni nem is, de amint befagy, korcsolyázni mehetünk!;)
A hattyúkat, gázló- és egyéb madarakat sajnálom, mert szépen ide szoktak. A kis halakról nem is beszélve!...
Az idén különösen jól jött ez tó, pótolta a dunai zátonyunkat, ahova nem mehettünk táborozni, mert a vízállás egész nyáron nagyon magas volt. Igaz, egy szeptember eleji kiruccanást tettünk barátainkkal. Épp hogy elfértünk a zátony kilógó homokpadján párórás fürdésre, napozásra, ami isteni volt! :)
Utána meghívtak minket egy fantasztikus - általuk főzött - halászlére, így mégsem telt el Duna és igazi "lé" nélkül a nyár! :)
Aranyember, a domboldalunkon felépítette az általa és unokák által kigondolt és kivitelezett kilátót. Már csak némi festés van hátra és felavatjuk! :) Csodálatos lett! Fentről ilyen a kilátás.
A nyár folyamán természetesen megültünk jó pár névnapot, születésnapot - egy szép kerek is volt köztük -, ami komoly sütés-főzésekkel, finom ételekkel és sok-sok plusz kilóval járt...:) Néhány fotó ezekről is, a teljesség igénye nélkül.
Legnagyobb fiú unokánk szorgalmasan végigdolgozta a nyarat egy büfében. Nagyon büszkék vagyunk rá!
Voltak, akik naponta kajak edzésekre, illetve versenyekre jártak, vagy éppen barátokkal, barátnőkkel töltötték az iskola előtti utolsó hetet.
Be kell látnom, hogy ők is öregszenek..:D Hamarosan 18 éves lesz a két nagy, nincs igény már holmi Turbó-táborra!:)) Jön az érettségi, aztán az ÉLET!
A kisebbek is gimnazisták már. Még szerencse, hogy Boldi itt van nekünk!!!💖 Vele nagyon izgalmasat táboroztunk, csak a gyümölcsszedést nem szerette - épp a szeder volt aktuális. Utálta!:))) Sajnos, a napi programban mindig szerepelt egy kis munka is. Viszont utána sokat kísérleteztünk, amit nagyon szeretett!:)
Az idén termett tíz éves bokrainkon először som! Aranyember nagyon mondogatta, hogy próbáljuk ki, milyen ez lekvárnak! Nekem eszembe nem jutott volna! A nagy család épp itt volt és kihasználtam őket - elég unalmas és végtelennek látszó tevékenységnek tűnt egyedül leszedni! Szülőkkel együtt a gyerekek sem morogtak, úgyhogy lett tíz kiló és életemben először somlekvárt főztem. Kissé szkeptikus voltam, hogy ebből a fanyarságból hogy lesz jó ízű bármi is..., de aztán lett! Finom!!!
Aranyember hősiesen passzírozta, én meg az egyebeket vállaltam. Elkészült a meglehetősen nagy mennyiség ebből is.
A pizzaszószról nem írtam, amiből négyszer tettem el a nyár folyamán, kb. 80 üveggel lett, az almát reszelve, párolva, vaníliásan palacsintába most, legutóbb készítettem és biztos kihagytam egy csomó mindent, mert a kamrában egy gyufa nem fér már el a polcokon, dugig vagyunk!:) Ami egyáltalán nem baj, ebben a pandémiás időszakban. Még egy kis birs kéne, de az sajnos nincs. Sajtnak. Karácsonyra... ha elállna..;)
Biztos vagyok benne, hogy rengeteg dolgot kihagytam, de nagyjából itt tartunk most.
A gyerekeink, unokáink iskolába járnak. Ki tanítani, ki tanulni. Nagyon féltem őket! Mindegyikőjük iskolájában vannak fertőzöttek, karanténosok és ki tudja, talán hordozók is. Valószínű. Ezért ismét "eltávolodtunk" egymástól, "jobb a békesség" alapon, nehogy bármelyikünk, bárkinek átadjon ebből a cudar vírusból!
Mi sokat vagyunk a jó levegőn, szedjük a vitaminokat és próbálunk nem sokszor kimozdulni. Csak, ha nagyon muszáj. Remélem megússzuk!
Ezt kívánom minden kedves bekukkantómnak is, ha egyáltalán még jár erre valaki! :(
Vigyázzatok magatokra, egymásra!!!
U.i.: új felülete van ennek a bloggernek és nem tudom kezelni, bocs, a rendetlen bekezdésekért, elcsúszott sorokért... és eltűnt egy csomó kép is... és mennyi időmbe telt!? :))) Legközelebb meggondolandó!
