Tegnapra, gyermekeink szerveztek egy kirándulást régi lakóhelyünk környékére, Kisvaszarra.
14 évet töltöttünk ott, három különböző házban, melyek életünk meghatározó emlékei.
Igazából erdei sétát terveztünk, amit teljesítettünk is, egész pontosan 11500 lépést, azaz 7.5 km-t!:) Milyen jó, hogy vannak okos telefonosok a családban!...
Délelőtt 10-kor indultunk. Errefelé a pocsolyák még fagyottak voltak.
Uzsonnaosztás:)
Visszafelé jövet, megnéztük a régi házakat, melyek állapota meglehetősen elkeserítő. Valahogy másként képzeltem! De nem is baj, hiszen olyan erős és szép emlékeink vannak, hogy ilyenformán nem vágyakozunk már annyira vissza.:) Álmainkban viszont a régi dolgok mindig úgy jelennek meg, mint anno!
Az első ház, ahova beköltöztünk ideiglenesen, amíg a szolgálati lakást rendbe hozták.
Háromszobás ház, ami ennyire nem volt lepusztulva, de akkor is ráfért volna némi karbantartás.
Az istállót imádtuk, gyönyörű volt, benne a két bikánkkal - Palival és Négussal -, akiket hizlaltunk és leadás után az első Trabantunkat vettük.:)
Sajnos a teteje már beszakadt, de szerencsére egy hullámpala megóvja a beázástól.
Itt volt a nagy konyhakert, ahol minden zöldséget megtermeltünk és a pincében tároltuk.
Bent az erdőben, gyönyörű helyen, egy szocialista stílusban épült családi ház, szép istállóval. Itt már teheneink, borjaink, tömni való - több száz - kacsa és egyéb baromfik voltak.
Gyógynövényeket termesztettünk , körömvirágot, mályvát, sáfrányos szeklicét. Naponta szedtük a szirmokat és szárítottuk a padláson. Mire a sor végére értünk, kezdhettük előröl!:)) Itt még "csak" három gyermekünk volt.:)
Szerettük volna megvenni ezt a házat, de az erdőgazdaság nem adta. Végül hollandok vették meg, elég régen... Azóta sem tudtunk bejutni oda, hogy megnézzük. Komoly kerítés, nagy kutyák őrzik a portát.
Aztán, mikor megérkezett a 4. babánk, kinőttük ezt a házat és megkaptuk az erdészet irodájának helyet adó "kastély" emeleti részét, ahol csodálatos lakás, hatalmas tér volt, így az 5. csemeténkkel is bőven elfértünk!:)
Ez az épület valamikor Esterházy vadászkastélya volt, ahol nagy fogadásokat, bulikat tartottak.
Az előszoba kövébe bele van írva az építés dátuma, 1888... Próbáltam lefotózni ablakon keresztül, de gyengén sikerült.
Ezt a kastélyt, aminek semmi kastély kinézete nincs főleg, mióta megvette egy gazdag német vállalkozó szőröstül - bőröstül, telkestül, birtokostul... és meglehetősen ízléstelenül, spórolósan felújította.
Ezek a gyönyörű járólapok kikerültek a konyhából.:(
A volt gyerekszobába - a fürdőszoba ablakon át - még sikerült belesni. A fürdőben is csodás járólap volt, vagy talán nem is járólap, hanem műkő, régi, szép mintákkal. Lecserélték...
A hátsó kert és lejáró. A gyerekek itt szánkóztak. Akkor még nem volt lekövezve és az óriás fenyőből kb. tízzel több szegélyezte utunkat jobb- és baloldalon.
A baloldali épületben angóra nyulakat tartottunk és nyírtunk, kb. 200-at.
Mióta megvették ezt a kastélyt, nem használja senki. A kőburkolat kezd szétmállani, felpattogni. Úgy tűnik, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.:(
Itt fejezte be Aranyember erdész pályafutását és vált vállalkozóvá, jobb fizetés reményében. Azóta is mérlegeli, hogy jól, vagy rosszul döntött-e?
A mai napig álmodunk Kisvaszarról, a gyerekekkel együtt. Nem volt egyszerű élet, de megérte!:)
A kirándulás végére jól elfáradtunk, de csodás napunk volt!
Este még a szomszéd lányomék teraszán, a maradék sütikkel, meleg teával, tojáslikőrrel, gyertyafénynél, gázmelegítőnél kártyáztunk két órát a friss levegőn.:)) Imádom a családom! 💝
Bár megélhetnénk még sok ilyen szép, éveleji napot!:)
Békés ráhangolódást a kezdődő új évre, hétköznapokra! Továbbra is vigyázzatok magatokra!!!
6 megjegyzés:
Nem emlékszem, hogy Kisvaszar szóba került köztünk valaha is, vagy elfelejtettem. Nekem is fűződik hozzá emlékem, majd elmesélem. :-)
Ami a régi lakóhelyre való vissza-látogatást illeti - én bizony évtizedekig nem TUDTAM arra menni, ahol születtem. S amikor vagy 20 év után rászántam magam, végigbőgtem az utcát. Pedig a ház, a kert már nem is egészen olyan, mint volt 70 éve...mégis. Nem is azt láttam, ami van, habnem azt, ami volt. Az életem legboldogabb 20 évét...
De hogy nektek milyen kalandos előéletetek volt - hát eddig még ez se került szóba.
Találkoznunk kell, hogy bizonyos dolgokat bepótoljunk :-)
Nagyon élveztem a beszámolót !
aranyos fodorka: biztos a blogban is volt már szó Kisvaszarról, mint ahogy Nagymátéról is, de valóban nem beszéltünk róla.
Én sem tudtam visszamenni egy kedves helyünkre sem, nagyon sokáig, de most már elég távol van.
A mi életünk ennél sokkal kalandosabb volt, ez csak egy kiragadott 14 év említése!:)) Könyvet kéne írnunk! Örülök, hogy tetszett a beszámoló és majd megbeszélünk egy találkozót!;)
Köszönöm a beszámolót...Boldog új évet!
Vera: én is köszönöm és B.Ú.É.K.!
Kedves szép munkával teli természet közeli évek lehettek és milyen jó ezeken nosztalgiázni! Ennyi minden ami megtörtént ebből valóban lehetne egy könyvet írni.Gratulálok a szép összetartó családodhoz !
Éva: köszönöm kedves szavaidat!:) Azt hiszem több kötetbe férnék csak bele!:))
Megjegyzés küldése