Van benne valami

"Kedves Korona Vírus!

A tragédiák mellett azért szép dolgokat is intéztél, amiért hálásak lehetünk.

A világjáró business man apukák most esti mesét olvasnak gyerekeiknek.

A folyton rohanó anyukák most leporolták a varrógépet, és maszkot varrnak a fél utcának.

Az oktatás pár nap alatt éveket ugrott, és átléptünk a digitális korba.

Az iskolák bezártak ugyan, de az élet iskolája megnyitotta kapuit.

A gyerekek részt vállalnak a házimunkában, látják, hogy mennyi energiába kerül rendben tartani a lakást.

Kiderült, hogy milyen sokan tudnak otthonról dolgozni anélkül, hogy órákat zötyögnének a munkahelyükre és vissza.

Esténként kártyapartitól és táncos családi bulitól hangosak a nappalik.

A konyhákból áradnak a finom illatok, olyanok is megsütötték életük első kenyerét, akik eddig csak dobozból ették a rendelt ebédet.

A boltok fejlesztették a szolgáltatásaikat, egyre többen vállalnak házhozszállítást, hogy megéljenek.

Rákényszerítettél minket, hogy legyünk beosztóbbak és gondolkodjunk előre, mert nem ugrunk le csak úgy egy doboz tejfölért a boltba.

Az egészségügyi dolgozók (ismertebb nevükön Hősök) naponta ajándékokat kapnak. Virágokat a kertészettől, friss pizzát a helyi étteremből, biztató, hálálkodó transzparenseket a lakosságtól.

A kihalt városokban újfajta élet jelent meg. Turisták helyett vaddisznók mászkálnak Róma utcáin, Velencében pedig újra hattyúk, kacsák, halak és delfinek úsznak motorcsónakok helyett.

Olyan helyeken is kék lett az ég, ahol a szmogtól eddig azt sem tudták, milyenek az igazi színek.

Segítségnyújtó üzenetek árasztják el az internetet.

Aggódunk a rég nem látott, távoli ismerősökért is, érzékenyebbek és érzelmesebbek lettünk.

A lakóparkokban - ahol talán nem is ismerték egymást a szomszédok -, közös zumba órát tartanak az erkélyeken.

A nagyszülők Skype-on mondott mesével enyhítik az unokák hiányát.

A szülők egyre jobban tisztelik és elismerik a pedagógusokat, mert most ők tanulnak otthon a gyerekkel.

Sorra születnek az egymást támogató, kreatív ötleteket adó csoportok a facebook-on.

Rendezzük a holmikat a szekrényben, elkészülünk az évek óta halogatott feladatokkal is.

Szépülnek a kertek, tisztulnak a padlók és a függönyök.

Fertőtlenítjük a kilincseket és a telefonokat, amit vírusmentes időkben is gyakran meg kéne tennünk.

Ülünk a hypo - és kenyérillatú lakásokban, és egyre csak várunk, várunk... Várjuk, mikor hagysz itt minket. Mikor érdemeljük ki a jutalmat, hogy elköszönsz tőlünk. Az a legrosszabb, hogy bizonytalanságban tartasz, és nem vághatjuk a centit. De majd ezt is megszokjuk. Megtanuljuk, hogy nem tudunk mindent kiszámítani és kontrollálni. Kreatívvá és erőssé tesz minket az új helyzet, mert látjuk, hogy minden nap abból kell kihoznunk a legtöbbet, ami éppen van. Ha kevés a liszt, akkor kevés lisztből.

Néha eljátszunk a gondolattal, hogy milyen lesz, amikor végre lelépsz. Tudod, mit remélek?
Hogy nem onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk.
Nem térünk vissza abba az állapotba, amiben találtál minket, hanem szintet lépünk."

(forrás:777blog.hu)

Van idő gondolkodni, vajon megéri, megérte -e, hogy ilyen durva leckét kaptunk? 

Mindenki okul majd belőle? 

Lesz olyan, aki ebből is hasznot húz? 

Sok-sok kérdés lenne, de ahány ember, annyi válasz. Az igazságot pedig senki nem tudja, ugyanis nincs mihez mérni.

Élvezzétek az igazi tavaszt, ha másként nem, a teraszon, vagy legalább az ablakba kikönyökölve! 

Tartalmas hétvégét mindenkinek!:)