Levegőzzünk, tervezzünk!

Azt hittem, minden nap fogok írni, mert úgy gondoltam, de valahogy sok lett a dolog.

Miután belengették a többnapos hideg, szeles, esős időt, nekiláttam a közvetlen környezeti kertünket rendbe tenni. Télen rengeteg gally hullott le az öreg diófáról, a pockok feltúrták az egész gyepet, a bokrok sírtak a metszésért, a tulipánok, nárciszok pedig a kapálás kívánták.

Tegnapelőtt, egy kis elválasztó téglaszegélyt építettem a hintaágy és a bokrok közé, hogy világosabban / virágosabban lássunk:), mert ott is eldurvult a helyzet. Olyan finom, porhanyós lett a föld a sok lehullott levéltől, hogy felkapáltam és egy csomó dughagymát tettem bele. Közel is lesz, ásni sem kell és mire a bokrok lombjai igazán beindulnak, már ehetjük is a friss zöldhagymát. Akár, a hintaágyról...:)

Tegnap, az egyéb kerti szegélyek mellé körömvirág, porcsinrózsa, a fal mellé sarkantyúka és hajnalka

került. Egy-egy zsákba (konténerbe) petrezselyem és kapor magot szórtam.

Kapával szétteregettem a vakondtúrásokat és akkor láttam, hogy az újonnan kizöldült fűcsomók mennyivel nagyobban a többinél és ez valahogy igazságtalannak bizonyult.:) Előkaptam a fűnyírót és lenyírtam egyformára az egész udvart, ha jön az eső, egyenlő eséllyel induljon mindenki! Így most igazán rendezettnek látom a közvetlen terepet.

Az idén még alszik a nagy kertem, nem művelem, mert újszerű átalakuláson megy keresztül. Kipróbáljuk a mulcsolást. Ősszel beterítettük levelekkel, nyesedékkel, fűnyírás által felhalmozott fűvel, fekete földdel és szalmával, jó vastagon. Trágya is jó lett volna, de azt majd talán idén ősszel és megismételve, rá a többit. Állítólag így kiirtódik a tarack és minden gyom. Ha veteményezünk majd, akkor is kell a sorok közé vastagon szalmát tenni, hogy esélye se legyen a gaznak.

Jó lenne, ha sikerülne, mert kapálásban már gyengülünk! A magok elszórásáig mindig eljutunk, de a kapálás elég nehézkes és hirtelen minden tönkremegy, értelmét veszti a veteményezés. 

A próbaképpen eldugott őszi fokhagyma itt-ott kijött a mulcs alól és szép is, a néhány tavalyról bent maradt hagyma is szépen hajt, no és a sóska, évek óta kényeztet minket tavaszi zöldellésével!:)

Jól elfáradtam a kerti dolgokba, az idő is elszaladt, úgyhogy csak egy gyors süteményre volt időm, amit Benedek névnapjára összegyúrtam. Nem volt baj, mert ezt szokta kérni, ez a kedvence, a kisdinnye:) Biztos ismeritek, csak képekkel illusztrálom, de aki szeretné, itt eléri a receptet. Nagyon ritkán készítem, mert az ételfesték nem túl jó az allergiásoknak, de az unokáért mindent!:)

Délután felköszöntöttük az ünnepeltet - a "kis" Benedek 181cm :) - távolságtartóan, a kerti asztalnál. Pár percig beszélgettünk, aztán mindenki bekuckózott.

Közben itt most valami miatt szünetelt az internet, abba kellett hagynom az írást. Kinéztem az ablakon és épp hózápor volt.:( Jaj!
Ez idő alatt megjártunk ungot berket, fel a dombra, le a dombról, a tóhoz lánykámmal és Fickóval. Jól felöltöztünk, mert igencsak fújt a szél és hűvös volt, de megérte!
A tó most másik arcát mutatta, sötét színekben mutatkozott és hullámzott. A hattyúk feje szinte folyamatosan a víz alatt volt. Lehet, hogy épp uzsonnaidőben mentünk? Készítettem néhány képet erről, meg az útról, mert sosem bírom megállni! Fantasztikus a természet!
Nézzétek és élvezzétek ti is!:)

Mára ennyit, holnap időben jövök.
Addig is olvasgassatok, teázzatok, kávézzatok, nézzetek régi fotókat, elevenítsétek fel a régi, szép időket, meg ilyesmi! Én is így teszek, meg még sok-sok tervem van, de azokról holnap!:)

Boldog viharnapot, minden bekukkantónak!:)