Sajnos...

"Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.

Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…

Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen."

Nem tudom ki írta, de sajnos sok igazság van benne.

Remélem, ha eljön az ünnep, marad idő hátradőlni, pihenni és egymáshoz is fogunk szólni szép csendesen.:) 

A készülődést már elkezdtem. Első körben "nyóc vekni" beigli. Négy mákos, négy diós. Talán nem kell többet sütnöm a három napra.:)) Talán.

Közben mindig akad egy kis áhitat, egy kis nyugalom is. 
Először Máté unokám iskolai ünnepségére mentünk, énekelt a kórusban. Gyönyörű, színvonalas műsor volt. A Kodály gimnázium mindig kitesz magáért!

 Balról a 2.💝

Ma pedig a mi kis falunk templomában volt egy nagyon kedves karácsonyi előadás az önkormányzat szervezésében, ahol szintén szerepelt Máté. 

Utána forró teával, forralt borral és aprósüteménnyel kínált meg minket a polgármester asszony. Szép este volt.
Ezek a kis "kiruccanások" igazán lélekmelegítőek. Főleg a takarítás, sütés-főzés közben! Egy órára mindenki leteszi a munkaeszközt és lélekmelegítés folyik.:) 
Hát, így telik nálunk a várakozás.

További, szép adventet minden bekukkantónak! :)