Nyárvég

Az idén nyáron is sok volt a program.
A Dunára csak hosszú hétvégék maradtak és sajnos, nem sikerült a nagy családot összehozni egy zátonyi nyaralásra, mint régen.
Ahogy nőnek a gyerekek, úgy változnak a programjaik, egyre nehezebb egyeztetni.
Egyikük teljesítette a még hiányzó szociális munkák óraszámát - ami kötelező a gimiben és nem is baj! -, másik kórustáborba ment, harmadik palotabozsoki osztálykirándulásra, szóval maradt elfoglaltság az utolsó hétre is.

Mi most pár napot ott töltöttük Aranyemberrel, baráti társasággal.

Az iskola előtti utolsó napra azért leugrottak a szomszéd unokáink. Legalább ennyi jutott nekik is a régi, kedves helyből!

Volt egy kis pecázás, pihenés, bográcsos paprikás krumpli, ami igazán nem segítette elő a másnapi tanévnyitóra hangolódást, sőt!...

Késő délután hazaindultak.

Mi még maradtunk egy napot és kiélveztük a nyár utolsó, forró pillanatait.

Este, a hidegfront előtti utolsó percekben szedtük a sátorfánkat...

... és már elég nagy szélben, sietve értünk a bajai híd alá, ahol a motorcsónakból átpakoltunk az ott várakozó autónkba.

Mire a csónak is felkerült az utánfutóra, már este nyolc óra volt, késői vacsoraidő.

Kicsit fáradtan, de a viharos szélben jó helyen tudva dolgainkat, megnyugodva tértünk be a híd alatti Potyka vendéglőbe egy halászlére, nyomatékosítva a nyár végét, zátonyos idők lezárását.
Aznap - zárás előtt - valószínű az utolsó halászlevet hozták nekünk. Finom volt, ahogy szeretjük, sok tésztával, csípősen.

Mire hazaértünk eléggé elcsigázottak voltunk, de még minden a helyére került, mosógép elindult, fürdés, alvás.
Saját ágyban jobban aludtunk, mint az önfelfújós matracokon, de lehet, hogy csak a fáradtságtól történt így.

Sok pihenéssel, sok munkával, rengeteg programmal telt ez a nyár is.
Jó érzés, szép emlékek, köszönet, hogy megérhettük!:)

Szép estét, minden bekukkantónak!:)