Nyaralás az Adrián 1.

Előszó
Minden évben elutazunk a horvát tengerpartra mindannyian együtt, a nagy családdal (gyerekek, vők, unokák).
25 éve járunk erre a csodálatos helyre, Lukovóba. Gyerekeink fedezték fel anno és azóta nagy szerelemmé vált.
Mindig gondot okozott, hogy nem tudtuk egy szálláson lakni ennyien, mert 14 főhöz már szálloda kellett volna, ami itt nincs.
Négy évvel ezelőtt azonban sikerült megtalálnunk azt a házat, ahol elférünk egy helyen. Az más kérdés, hogy többen vagyunk, mint ahány férőhelyes, de ez szerencsére sem a tulajt, sem minket nem zavar. Pótágyakkal kibővítjük a fekvőhelyek számát 1-2 gyerek részére, akik az ágyhoz jutottakkal egy kupacban bandázhatnak kedvükre!
A ház udvarán van egy csodás kis medence, ami nagyon csábító, ha nem figyelnénk, a tengerre se mennénk le!:) Itt szoktak a játékoskedvűek vízilabdázni, gyermektávú úszóversenyt tartani és mindenféle vicces játékokat játszani.
Kb. ennyi, amit előzetesen érdemes tudni.

Szóval, végre eljött a várva várt nap, boldogan indultunk!:)

Mint kiderült, a gyerekek már nem tudtak éjjel aludni - én sem -, úgyhogy volt, aki hajnali 5-kor úton volt! A hőség miatt is praktikusnak tűnt, de sajnos, mi Aranyemberrel csak fél 9 körül voltunk erre képesek.
Jelentkezett a három, dombon lakó unokából egy, Benedek, aki velünk szeretett volna utazni, hogy ne "szűkösködjenek" hárman a hátsó ülésen. Két tesója is kényelmesebben utazott. Meg aztán ő videózni szeretett volna a telefonjával, így mögöttünk megfelelő volt a terep számára.

Barcsnál léptük át a határt, gyorsan ment az ellenőrzés, hajthattunk tovább.

Délután 2-kor Senjben voltunk és hogy másnap ne kelljen feljönnünk a városba - ez a legközelebbi vásárlási lehetőség -, bementünk a Plodine-be - kb. Spar - és vettünk pár apróságot, amit otthon felejtettünk (pl. balzsamecet, anélkül egy lépést sem!:))
Innen pont 25 km-re volt az úti célunk.

Hamar elértünk az alagúthoz, ami után egy éles kanyarral le kell térnünk a főútról és ott szemünk elé tárul a csoda!

A tenger, a szigetek és a sziklás hegyek aljában a kis falucska.

Hamar "lecsurogtunk" az észveszejtő szerpentinen és landoltunk a háznál. A család többi tagja már ideért, elfoglalta helyét, a gyerekek az udvari medencében vidámkodtak.

Végre, végre, itt vagyunk!!! Csak ezt hallottuk a boldogoskodó srácoktól és mi is így gondoltuk!

Elpakoltuk a cuccainkat, leültünk egy sörre, megbeszéltük az úti élményeket, majd a csatlakoztunk a gyerekekhez.

Az első nap hamar elszaladt.
Fürdés után a teraszon vacsoráztunk otthonról hozott finomságokat. Mindegyik családanya készült, úgyhogy volt rántott hús, fasírt, sült hús, húsvétról maradék főtt sonka (!), zöldek salátának, de savanyúság is, Abonett, rozskenyér, szóval minden!:)

Nasikkal is készültünk, sajtos kiflik, linzerhegyek - melyeket előző nap sütöttünk a gyerekekkel -, és gyümölcsök foglalták a helyet az asztalon. Ja, és persze fröccsök, limonádék.

Vacsora után ejtőzés, ki itt, ki ott, ki telefonnal, ki mással.

Mindannyian elcsigázottak és fáradtak voltunk a korai keléstől, utazástól, izgalmaktól, úgyhogy egy kis dumcsi, szakaszos zuhanyozás és 10-re mindenki az ágyikójában szuszogott! :)

Ha érdekel, folyt. köv., ha nem, akkor is! ;)

Szépséges, hűvös napokat minden bekukkantónak!:)