A gyerekekkel együtt nagyon vártuk már az utolsó tanítási napot.
Az a pár nap itt az év végén valóban embert próbáló gyereknek, szülőnek egyaránt, plusz az a hőség, amit bírni kellett a suliban, a nagy üvegablakok mögött!...
Szegény szülők duplán "szenvedtek", mivel pedagógusok. Nem csak a gyerekeket kellett készíteni kirándulásra, egyebekre, ők saját osztályukkal is mentek.
Aztán osztályozó értekezletek, bizonyítvány írás és persze az évzáró lebonyolítása.
A nehezén túl van mindenki! Még a felnőttek dolgoznak, de ez már nekik is inkább levezetés, ha nincsenek a suliban gyerekek, sokkal könnyebb! :)
Máté unokánk 16 éves lett az idén - Bogival együtt - és megszerezte kismotorhoz a jogosítványt. Szüleitől - saját spórolt pénzét is beleadva - kapott egy használt, ámde jóképű motort, amit most próbált ki és nagyon elégedett vele. Neki már van egy biztos nyári programja!:)
Benedek - a sorban 3.unokánk - most ballagott el a 8.osztályból. Ügyes volt, oklevelet is szerzett. Egy pályázat keretében, rövidfilmet készítettek osztálytársával, a pécsi zsidóság túlélőiről. Országos verseny volt, ahol 90 indulóból elhozták a 4. helyezést!
Szeptembertől gimnazista lesz. Felvették a két-tannyelvű spanyol tagozatra, ami komoly feladat, reméljük helyt fog állni!
Néhány kép a ballagásról és az azt követő itthoni hideg vacsoráról. Én készítettem, mivel én értem rá és ebben a hőségben, a hűvös lakásban szívesen elbíbelődtem vele.
Másnap azért megadtuk a módját egy étteremben is, a nagyobb családdal! ;)
Bogi, Doma, Jakab hozták a szokásos formájukat, semmi extra.
Boldizsár is nagyot nőtt az idén, nem csak a kamaszok!
Megnéztük az ő óvodai tanévzáróját is, ami fergeteges volt! Hosszúheténybe jár oviba és ott olyan óvónéni(k) van(nak), hogy fantasztikus! Egy órás műsort adtak megállás nélkül, az egész éves anyagból, amit tanultak!!! Már alig bírtam ülni..., de nagyon érdekes volt és igazi, hetényi hagyományőrző, amilyen valószínű sehol nincs!
Hol németül, hol magyarul verseltek, énekeltek és Ádám bácsi tangóharmonikán kísérte őket! :) Közben ment a táncika, pördülés, fordulás, játékok...
Én azt hittem rengeteg ovis- és kisgyerekeknek való dalt, mondókát ismerek, mint valamikori óvó- és tanítónéni, de itt az egy óra alatt mindössze hármat ismertem fel, azt is más dallammal tanítottam anno. Szóval, le a kalappal a pedagógusok előtt, óriási gyűjtőmunkát végezhettek valamikor!
Néhány kép erről is.
A szülők ezen a héten még intenzíven dolgoznak, addig a gyerekek - mind a hat unoka - jönnek hozzánk, mama-táborba, pontosabban "turbó-táborba" - így nevezték el, még évekkel ezelőtt. Valószínű, mert intenzív volt!:))
Ilyenkor van minden, játék, munka, sütés - főzés, kertészkedés, stb. Most is komoly programmal készültem, remélem elégedettek lesznek!
Boldizsár még nem volt nálunk több napot, úgyhogy egy kicsit izgulok, de reméljük túléli anya, apa hiányát! ;)
Nézzétek, most találtam ezt a tíz évvel ezelőtt készült fotót az unokákról :D milyen cukik!:))) Jobbról balra: Benedek, Bogi, Máté, Doma, Jakab Itt még nincs Boldi. Hogy elszaladt az idő! :(
Nem tudom mennyi időm lesz, ha tehetem, írok pár sort esténként, hogy miként ütöttük el az időt! Ha mégsem jönnék, akkor elaludtam Boldi mellett... :)
Most aztán jól beszámoltam, szavatok nem lehet - ha egyáltalán erre jár valaki! ;)
6 megjegyzés:
Gratulálok a helyes ügyes unokákhoz!Ilyenkor arra gondolok hogy milyen jó így látni felnőni az unokákat és közben kétségeim vannak hogy számomra ez elérhető lesz-e? Azért reménykedem! Kellemes pihentető napokat kívánok!
Élménydús hétvégéd volt, és jó volt olvasni. Annál is inkább, mert nekem nincs unokám, és csodálattal nézem, milyen jó azoknak, akik az ilyen csöppségek felcseperedését többszörösen átélik. Tudom, hogy mennyi munkával jár ez, de felejthetetlen szép emlékeket ad, és sok-sok szeretetet, ami a fontos benne.
Büszke lehetsz az unokákra, gratulálok a kis szorgalmasoknak, és remélem a kis Boldi is hasonló sikereket hoz neked!
Készíts képet az unokákról így beülve most is! Az olyan jó!! :) :) Biztos élveznék ők is!
Én várom a beszámolókat! :)
De jó is az unokáidnak - hogy van egy ilyen csoda nagyijuk - akinél a nyarat vidáman és jókat szórakozva tölthetik!
Az bizony igaz, hogy az idő repül, visszatekerve a blogodat látom én a "kisebb" gyerekeket - aztán tessék, most már kész fiatalemberek ülnek az asztal körül, hogy a motorosról már ne is essen szó. (Én még mindig frászban vagyok, ha a mi gyerekeink motoroznak - de hát tudom, nem lehet lebeszélni őket.Max. imádkozni kell az őrangyalukhoz.)
Gondolom lesz "nyári tábor" - várom a beszámolót arról is !
Gratulálok az unokák sikeres évéhez és még több sikert és erőt a következőkhöz. Jó táboroztatást. :D
Éva: köszi! Biztos vagyok benne, hogy Te is fogod még élvezni a "felnövő nemzedéket"! Hihetetlenül furcsa nekem, hogy Máté unokánk motort vezet.., szinte most született!!!
Kincse: köszi a gratulációt, de nem az én érdemem, hogy okosak!:) Bizony, sok munkával jár ez a dolog, de szívesen teszem, mert kézzel fogható az eredménye!:) Az emlékekről nem is beszélve! Drukkolok, hogy mielőbb hasonló élményekben legyen részed!
Aranyos fodorka: Szerintem is jó dolguk van, de ezt majd csak akkor fogják igazán megtudni, ha felnőnek és hasonló élményeik lesznek!
Jaj, a motorról ne is beszélj, én is nagyon izgulok miatta! Sosem engedtem volna a fiamat motorozni - hacsak nem akar:))) -, de szerencsére eszébe se jutott!
A dunai tábor mindig olyan, mint a kutya vacsorája. Vízállás és időjárás kedvező együttállása kell. Most a baleset miatt valahogy még nem kívánkozom oda...:(
Tipitá: mindenképp készítek majd pont olyan képet, mint a régi, de Mátét meg kell várnunk, hogy hazajöjjön a táborból! ;) Kösz, hogy jöttél!
Megjegyzés küldése