Itthonról nyáriasan öltözve indultunk, de Balatongyöröknél leszakadt az ég és Sopronig már úgy is maradt. A hőmérséklet sem volt 20 foknál több. Praktikusnak tűnt a saru a lábamon induláskor, de ott se volt nagy baj vele, mert a víz ahogy bement, úgy rögtön ki is jöhetett.:))
Elfoglaltuk a szállásunkat, majd az iskola kollégiumához igyekeztünk - a találkozó helyére -, ahol mindannyian laktak az erdésztanoncok annak idején. Nagy öröm volt az öreg fiúknak újra látni egymást!:)
Mivel osztályfőnökük sajnos már az égi erdőket járja, a jó karban lévő Korondi tanár urat hívták meg, aki sok-sok évvel ezelőtt fizikát tanított az osztálynak. 88 éve ellenére nagyon összeszedetten beszélt. Sok mindenre emlékezett az osztállyal kapcsolatban. Nálunk sportosabban vette a meredek, emeleti lépcsőket... Igaz, naponta 4 km-t biciklizik, arra nem emlékszem, hogy hová, de nem is ez a lényeg. Irigylésre méltó! Attól félek, én MÁR nem vagyok ilyen fitt...
A tanár úr köszöntője és saját életének rövid elmesélése után, mindenki elmondta, mi történt vele az utóbbi öt évben. 3 percet kaptak, de ezt nem mindig sikerült tartani.:)
Élvezettel hallgattam a változatos - sokszor végletes - sorsokat, ami igencsak elgondolkodtatott. Olyan, mintha az ország lakosságából vettünk volna mintát. Van, aki nagyon szerény körülmények között él, van, aki többemeletes hajón utazik évente kétszer nyaralni az óceánra...
A beszámolók után ünnepi vacsorához készültünk, ahol mindenki kedvére ehetett, ihatott és végre mindenkivel, mindenről beszélhetett időhatár nélkül.
A finom ételek, italok után beindult a nótázás, amiről elég hamar leléptünk...:) hosszú volt az út, nagyon fáradtak voltunk és másnap is komoly programok vártak minket.
Míg elértünk a szállásunkra, fotóztam. Sopron gyönyörű! Még esőben is.:)
Vasárnap napsütésre ébredtünk, de nem sokáig örülhettünk, ismét eleredt az eső.
Program: az osztályfőnök emlékére készített kopjafa megkoszorúzása és faültetés a Dalos - hegyen, annak az erdőnek az aljában, amit az osztály ültetett 'anno' gyakorlatokon. Ma már hatalmas, szép vörösfenyő - erdő lett belőle.
A nyári öltözetünk egy esernyővel és egy esőkabáttal módosult, de így is nagyon megáztunk, mivel megállás nélkül szakadt. Ehhez képest igen sokan voltak.
Nagyon szerették a fiúk Kondor Tanár Urat, aki abban az időben nem csak tanította őket, de apjuk helyett apjuk is volt, mivel mind vidékről jöttek és nem túl gyakran mentek haza.
Eljöttek volt kollegák és még régebbi tanítványok is. Rövid beszéd, vers és egy kis fúvós zene tette emelkedettebbé a hangulatot. Végül a kopjfa közelébe, az előkészített helyére becsusszantották a kis facsemetét és megfelelően elültették. Előtte, utána is esett, a megeredése nem kétséges.:) Igazán szép kis ünnepség volt.
Aztán következett az erdészeti szakközépiskola évnyitója, ami minden évben a kerek évfordulós erdészek diplomájának átadásáról szól.
Szép szokás, nem egy mindennapi, unalmas évnyitó. A fiatalok láthatják a példaképeket.:) Az erdész szakma pedig elismeri és megköszöni az "öregek" munkáját. Jóleső, dolog ez. Aranyembert is kihívták, megtapsolták...💖 Büszkeség!;)
Sajnos, nem ő van a képen, mert balról jött, túl közel volt, ráadásul pont hátat fordított nekem.:(
Állófogadással zárult az ünnep. Hidegtálak, igazi házi készítésű sütik, innivalók.
Aki még nem találkozott mindenkivel, nos, itt biztos megtalálta a valamikori erdésztársát, vagy főnökét, beosztottját, rég nem látott barátját!
Boldogság volt látni azt az összetartást, érezni az összetartozást, ahogy ezek a kollégista fiúk beszéltek egymással, örültek egymásnak és felelevenítették azt a sok-sok együtt átélt élményt! Vajon a mostani kollégista gyerekek közül lesznek-e ilyen tartós kapcsolatok, barátságok? Ezt már nem fogjuk megtudni.
Ezek után már csak azt a 260 km-t kellett leküzdeni szakadó esőben, hogy hazaérjünk.
Mondhatom, nagyon bejött az a mondás, hogy Sopronban vagy esik, vagy fúj, vagy harangoznak!:) Egyiket sem nélkülöztük!:)
Köszönöm Sopron, köszönöm Fiúk!!!:) Reméljük, öt év múlva újra találkozhatunk!
Szép estét minden erre járónak!:)
6 megjegyzés:
Nagyon jó volt olvasni, és látni is a fotókat.
Érdekes módon eszembe jutott egy emléktöredék, és vele együtt képek is előjöttek régről.
Kislány voltam, és 4 házzal feljebb lakott a Margitnéni, akinek a fia a erdésznek tanult Sopronba, és kollégista volt, majd jött 1956 és diszidáltak onnan sokan. Margitnéni fia Kanadába, és onnan jött valamikor haza egy nagy autóval elvenni egy Magyar kislányt. Nagy hacacáré volt az utcánkban. Mi kisgyerekek pedig lógtunk a kerítésen, és csodáltuk a messziről jött fiatalember csodás eskűvőjét.
Na azt nemtudom, hogy diszidálás után hogyan tudott a 60-as években hazajönni, és itthon megnősülni. Persze a már feleséggel együtt ment vissza Kanadába.
Anikó
Anikó: köszönöm, hogy benéztél hozzám és örülök, hogy a posztom által eszedbe jutott ez a szép történet és megosztottad velünk!
Bizony, 1956-ban szinte az egész egyetem disszidált Kanadába, még a legtöbb tanár is. A torontói egyetem fogadta őket és lediplomázhattak. Gondolom, Margit néni fia is ebben a csapatban volt. Mindenesetre nagy dolog, szinte hihetetlen, hogy hazajöhetett és vissza is mehetett! Szerintem kb. Korondi tanár úr korú lehet most az illető, ha még megvan. Nem tudsz róla?
Valóban élvezettel olvastam én is a beszámolódat. Ha valaki, én tudom, mi az, évtizedeken át összetartani egy hajdani iskolás csapatot, és örömmel teszem a találkozó szervezést minden évben. Mert mi minden évben összejövünk. Igaz, nem ilyen ünnepélyes módon, de együtt vagyunk és ez a fő. Az ötvenéves (azt nem én szerveztem) az "akart volna" ünnepélyes lenni - de totális kudarcba fúlt. Na, azóta csak "baráti találkozók" vannak - és nagyon jó együtt lenni a lányokkal, még akkor is, ha már sok érdekes élményt nem tudunk egymás számára mondani. Úgy ismerjük (vagy tán jobban?)egymás életét, mintha testvérek lennénk.
Aranyos fodorka: örülök, hogy tetszett a beszámolóm. Valóban, én is úgy éreztem, mintha testvérek között lennék, noha rengeteg a különbözőség köztük mindenben - a testvérek esetében is - mégis, valami erős kapocs összetartja őket. Sajnos, az én osztálytársaim esetében ez csak "kiscsoportban" működik.
De szep ez az egesz! az esozesek ellenere is! Csodalatos ez az osszetartas-osszetartozas.Ennyi ev utan is. Pedagogus szulok pedagogus gyermekekent pedig nagyon jo erzes volt olvasni az egykori tanarok szereteterol,tiszteleterol,es arrol mennyire tobb (volt?) ez a szakma a tananyag elmagyarazasanal!
Milyen szepek a megteritett asztalok! A soproni utcakepek pedig teljesen Egert idezik bennem! :) az en iskolam varosat :)
Aranyembernek egy nagy gratula! :)
Orulok,hogy ujra itt vagy! :)
Tselszi: Köszi szépen, átadom a gratulációt!:) A város valóban hasonlít Eger hangulatához, de talán itt található a legtöbb műemlékház, ami épségben megmaradt. Nagy kár, hogy nem tudnak a renoválásukra elég pénzt költeni!
Megjegyzés küldése