Nagy utazás 13.

Végig esőben utaztunk nagyon - nagyon sokat, városokon, hegyeken át. Az autóból fotóztam, nem volt értelme megállni sehol.

Imádtam ezeket a felhőket fényképezni!:)

A csodás Harz  hegységen át vitt az utunk. Szállt fel a pára a völgyekből.

Este 9-kor értünk Halberstadtba. Olyan fáradtak voltunk, hogy jobbnak láttuk szállást keresni, noha már csak 20-30 km választott el minket a céltól.

Sajnos a hotelt nem kaptam lencsevégre - látszik, mennyire el voltunk csigázva -, de kívülről egy nagyon szép favázas, öreg épületnek látszott, ami belül nagy csalódást okozott. Egy panelház volt!:) Tip - top rendben, tisztán, de a külsőből ítélve nem ezt vártuk. Hiába, úgy látszik a kelet, még egy kicsit most is kelet Németországban.:)

Jól kipihentük magunkat, reggeliztünk és a még mindig borús időben folytattuk utunkat.

 Alig indultunk el, máris szakadt!:(

Talán 20 percet sem autóztunk, mikor megláttuk a városka tábláját.

A főtér.
Esernyővel kezdtük a felfedezést.

Rögtön a templomba botlottunk.

Gyönyörű. Sajnos nem volt nyitva, belül nem tudtuk megnézni.

Az egyik legrégebbi házon felirat 1716 - ból.

Újraértelmezés.:)

Szerintünk ez lehet a legeslegrégebbi épület, amin jól nyomon követhető hogyan is készültek ezek a favázas házak. Ezt biztos látta Ferdinánd is - az ükapa - és mi is...:) Hát nem izgalmas? Igazi időutazásban volt részünk.

A malom.

Mögötte egy gyönyörű arborétumnak tűnő park, ahova bementünk.

Hamar kiderült, hogy egy temetőkertben járunk...,

 ... ahol öreg sírokat is találtunk. Felcsillant a szemünk és elkezdtük komolyabban nézni a neveket, hátha megtaláljuk Ferdinánd bácsit is!

 Közben az eső elállt, de a borostyánok között kutakodva meglehetősen vizes lett mindenünk.

A nagyon kedves gondnoktól megkérdeztük, hogy 1800-1900 közötti sírokat találhatunk-e itt? Nemleges volt a válasz. 1950 óta temetnek ide. Régebbiek iránt a hivatalban kell érdeklődni.
Mivel nem tudunk pontos adatokat az Ükiről - hogy mikor és hol halt meg - majd kutakodunk otthonról, interneten keresztül.

Nagyon tetszett ez a temetkezési kultúra, ahol nem tömik tele a kertet kövekkel, márványokkal, nincs sírhant, túlzsúfoltság, mindenkinek van kertecskéje, amit a hozzátartozók beültetnek, nagyrészt évelőkkel, örökzöldekkel.

Gyönyörű napsütésben, megelégedetten hagytuk el a várost. Izgalmas, érdekes volt ez a felfedezés.

Következő - és egyben utolsó - célunk a számunkra oly kedves Landsberg (nem összetévesztendő Landshuttal, ahol kezdtük az utazásunkat!:). Aranyember ott dolgozott két évig a '90-es évek elején és többször meglátogattuk pár hétre a gyerekekkel. Szép emlékek fűznek minket a városhoz.

Folyt. köv.
Szép napot mindenkinek!:)