Szeleste egy kis település Vas megyében.
Reggel indultunk, mikor a nap legszebben világítja meg a tájat és gyönyörűek a tavaszi színek. Az aranyló repcetáblák vonzzák az ember csodálkozó szemeit. (Autóból fényképezve.)
A Balatont elérve megdobbant a szívem, mint mindig.:) Györöknél kiálltunk nyújtózni egyet, körbenézni és beszippantani a tavaszi növények és a tó illatának elegyét. Ezt a látványt nem lehet megunni!
Utunkat folytatva Sárvára érkeztünk, ahol csak ablakon keresztül fotóztam a várat, ahogy elhaladtunk mellette. Megállapítottuk, hogy bizony nem lehetett egyszerű dolog az ellenségnek ezt bevenni!:)
Beszélgettünk, gyorsan ment az idő, már a Rábán is áthaladtunk.
Jé, milyen kicsi!:)
Szelestére érve Aranyember elintézte a munkáját, megettük a szendvicseinket, teáztunk és bevetettük magunkat a gyönyörű Festetics - kastélyparkba.
Mivel nem a főbejáraton keresztül indultunk, kicsit más volt a kép. Egy kertészetszerű létesítményen mentünk keresztül, ahol különféle növények voltak kiültetve és megnevezve. Ezek közül számomra legkedvesebb ez a fa, amit májusfának hívnak. Olyan, mintha orgona lenne, de hatalmas fává nő. Szűk volt a tér, sok a növény, az ösvényről nem volt rálátás, hogy lefotózzam az egészet.
Megtaláltuk a hátsó bejáratot. Téglafallal körülvett birtok.
Kastélyt egyelőre nem láttunk, csak a szépséges arborétum kezdett megnyílni előttünk.
A kastélyt - park rövid története:
egy bizonyos Szentgyörgyi Horváth Ádám építette 1855-ben.
Tőle vette át Festetits Andor 1871-ben, aki megkezdte a park építését.
1926-ban Baich mihály kezébe került, aki 13 hektárossá növelte és fejlesztette.
Aztán jött az orosz megszállás, kommunizmus, Baich vagyonát államosították, őt kilakoltatták, majd 1954-ben a lakatlan kastély leégett. (Ő maga 1955-ben öngyilkos lett...)
1990-ben fejezték be a felújítását, már az önkormányzat tulajdonában.
A fenti képen Baich Mihály mellszobrát láthatjátok, azt a hozzáértő, tervező bárót, kinek a keze nyomán Szeleste jelképévé vált ez a gyönyörű park.
Ez egy melléképület lehetett valamikor, most mozinak használják.
Itt indul a park, ehhez komment nem kell... Tele lehullott virágszirommal, madárhanggal, száz évnél is öregebb fákkal...,
...majd a magnólia erdő, aminek fogságába estünk.:) Fotón nem lehet visszaadni azt a szépséget, amit ott láttunk!
Erősen hullottak a szirmok, de még így is csodás.
És íme, a kastély!
Óriási fák! Alig láttam a tetejét!:)
Megtettük a kört, visszaértünk a magnóliáshoz, illetve a kastélyhoz.
Jól elfáradtunk, de nagy élményben volt részünk.
Szelestének gyógyvize is van, ráadásul karnyújtásnyira volt tőlünk, de most nem úgy készültünk. Talán legközelebb!
Legyen szép napotok!:)
5 megjegyzés:
De örülök ennek sok szép mindennek, még nem jártam ott. Az a magnóliás valami csodás lehetett, szerettem volna ott lenni az illatokat a képekhez begyűjteni!!!
A kastély képe a magnóliaágakkal körülölelve nagyon jól sikerült!!! <3
Bevallom nem hallottam róla. Pedig milyen gyönyörű.És jóleső érzés látni, hogy rendben/karban van tartva. Hogy szálloda lett a kastély ? Már ott tartok, hogy majdnem mindegy mi csoda, csak ne menjen teljesen tönkre, ne semmisüljön meg. Hány sorsára hagyott szerencsétlen kastély van ma Magyarországon... Amúgy meg szegény Baich Mihályt megértem. Létrehozott valamit, valami szépséget, nyilván szeretettel, igyekezettel - amit elvettek tőle. Minek élni ezek után....
Ezek a szépséges öreg fák mi mindenről tudnának mesélni!!! Nem lehetett könnyű feldolgozni egy ilyen park és kastély elvesztését a történelem viharában...
Csodaszép volt ott minden :) Igen, nagyon jó rácsodálkozni a szépségekre :)
Kavics: örülök, hogy megmutathattam! Olyan sok minden van még az országban, amit nem láttam, épp ideje felfedezni! Köszi, a magnóliás - kastélyos kompozíció nekem is tetszik!;) Képzeld, nem nagyon volt illata, csodálkoztam is!
Aranyos fodorka: ugye, milyen csodás?! Igen, igen, az a lényeg, hogy megóvták a kastélyt és használják is, így nem lesz baja! Baich Mihály érzéseiről csak elképzeléseink vannak, de valószínű úgy lehetett, ahogy írod! Én is úgy gondolom...
Vicuska: nekem is az jutott eszembe, hogy vajon hányan és kik járhattak ezek között a fák közt?! Jó lenne tudni!Hát, nem is tudta feldolgozni szegény B.M.a megvalósult álma elvesztését...
Kati: Én is így gondolom! Mindig kell keresni valamit, amire rácsodálkozhatunk és akkor egyre szebb lesz az élet!;)
Megjegyzés küldése