Aztán reggeli után tettünk egy sétát Fickóval, a fenyvesben. Mióta Kópé eltűnt, szinte nem mozdul a ház mellől. Kiprovokálja, hogy játsszunk! Így most naponta kimegyek vele egyet "rohangálni" :))), csak semmi kuncogás, de röhögést se halljak, családom!!! :) OK, inkább mozgásnak nevezném. Úgy jó? :)
Tehát ezzel indítottunk, aztán sétáltunk.
Hamarosan a Nap működésbe lépett és gyorsan, minden fehérség szerteoszlott, vízzé vált.
Jó volt a friss levegőt beszippantani, mielőtt nekiláttam volna az egyéb tennivalóknak.
Új menüt találtam ki, ami nagy kihívásnak számít, ui. spenótról van szó, előkelőbb nevén parajról.
Kihívás csak annyiból, hogy Aranyemberrel valahogy megetessem. Sajnos, még az óvodában megtömték párszor, aminek rossz vége lett és azóta nem hajlandó fogyasztani.
Mégis bátran álltam neki, mert tűzállótálban készült, aminek varázsa van, abban csak jó kaják születhetnek! Most, parajos penne!...
Semmi különös. Tészta kifőzve, fagyasztott spenót kiengedve, egy jó kis fokhagymás - borssal, dióval, bármivel ízesített - besamel mártás, ami összekeverendő a zölddel, majd összeboronáljuk a finom tönkölyből készült pennével, kivajazott üvegtálba borítjuk és tetejére jöhet a varázslat, A SAJT. Nálunk a parmezán helyett - mert arról meg nekem jut eszembe mindig valami más:) - Grangusto nevű szintén kemény, száraz tesója szerepel, természetesen reszelve és nem túl spórolósan, hogy kissé titkolja a paraj ízét. Irány a sütő, kb.30 perc pirulásig.
Aranyember gyanútlanul leült az általa készített, kétszemélyes bárasztalkánkhoz és a menü láttán azonnal felmérte a helyzetet, hogy be van kerítve... Valahogy nem örült... (Hihetetlen!:)))
Kértem, kóstolja meg! Kedvemért, óvatosan egy kevéskével próbálkozott. Majd egyre határozottabban böködte villájára a pennéket és én boldog voltam, mert azt mondta, hogy te, ez egész jóóó!:))) Szedett még magának, pluszban egy kis sajtot is reszelt rá és úgy befalta, hogy tiszta lett a tányérja - holnap szép idő lesz? - és azt is mondta, hogy felvehetjük a repertoárba!!!:))) Megtört a jég!!! Ehhez kellett néhány évtized..., de nem baj! Sosem késő változni, változtatni - igaz?;)
Na, azért ez nem azt jelenti, hogy túl gyakran fogok ilyet főzni, nem illik visszaélni a helyzettel, vagyis mondjuk kéthetente egyszer belefér.
Legyen nagyon szép hétvégétek, a tavaszias télben!:)
7 megjegyzés:
Mindig csodaszép a kertetek:) Én meg imádom a spenótot, mindenféle formában, levesnek, főzeléknek, tésztával, most töltött krumpliba akarom kipróbálni:)
Puszi:) Szép hétvégét:)
Ez a bejegyzesed a zatonyosak hangulatat juttatta eszembe! :)
A pagony - egyszeruen csodas! Azok a hatalmas fenyofak,a fak kozotti arnyas,vagy napsugarakkal atszott setanyok,a csendes,kedves szegletek. - nagyon jok a fenykepeid! :))
Egyetertek Aranyemberrel,az ovodai spenot olyan utalatos volt!:( de szerencsere azota kiderult,hogy sok mas finomsagot lehet belole kesziteni. :)
Legyen kellemes hetvegetek!
Mesebeli fenyves, de jó lehet beszippantani a levegőjét! Képzeld, én sem rajongtam a spenótért, pedig engem meg sem tömtek vele akaratom ellenére :D Indiai étteremben kedveltem meg, panírral készült, tejszínesen, nagyon finom! Aztán kóstoltam egy spenótos lasaigne-át, ami azóta sokszor került az asztalra. A kajádról olvasva az utóbbira asszociáltam, mert nagyon hasonlóan készül végül is. Egyszóval, ez a kettő étel bármikor jöhet számomra! :)
Erre mondom én azt, hogy nincs rossz étel, csak rosszul elkészített. :D Na ugye, hogy ugye?
Az általad készített képek csodálatosak, mindig megbabonáznak. :)
Erre mondom én azt, hogy nincs rossz étel, csak rosszul elkészített. :D Na ugye, hogy ugye?
Az általad készített képek csodálatosak, mindig megbabonáznak. :)
Erre mondom én azt, hogy nincs rossz étel, csak rosszul elkészített. :D Na ugye, hogy ugye?
Az általad készített képek csodálatosak, mindig megbabonáznak. :)
Erre mondom én azt, hogy nincs rossz étel, csak rosszul elkészített. :D Na ugye, hogy ugye?
Az általad készített képek csodálatosak, mindig megbabonáznak. :)
Megjegyzés küldése