Az az egyik feladat, hogy ajánljak szakácskönyvet, ami kedvencem, vagy sokszor használom, ötletadó stb.
Nagy bajban vagyok, mert rengeteg ilyenem van, legalább száz... Fiatalasszonyként megszállottan gyűjtöttem a jobbnál jobb étellel foglalkozó könyveket és előfizettük a Magyar Konyhát is, nehogy éhen haljunk!:)))
Így, a rengeteg év távlatából csak azt mondhatom, hogy Nagymamámtól vannak az igazi, bevált receptek, melyek leginkább családi körben keringnek összes titkukkal és "amennyit felvesz" mértékegységeikkel. Sajnos, ez csak nekem van meg egy általam írt, már lapjaira szétesett regiszteres füzetben, pedig megérdemelne néhány kiadást!
Vannak könyvek is, melyekből beépült az életünkbe jó néhány recept.
Ilyen Bence Vera: Gasztronómiai utazás c. könyve , mely a világ népeinek konyháját veszi górcső alá és mondhatom, rengeteg finomság van benne!
Elég koszos, sokat forgattuk, mind kipróbáltuk!
Az én kedvencem ebből a holland csokoládé torta, de ezt most hanyagoljuk, mert a No.1. Aranyember legfontosabb karácsonyi, ill. szülinapi édessége, a
MEXIKÓI ESKÜVŐI SÜTEMÉNY
Hozzávalók:
20 dk vaj/Rama
10 dk porcukor
1 csipet só
1 cs. van. cuk.
20 dkg liszt
20 dkg darált dió
A vajat a porcukorral habosra keverjük, majd hozzá a sót, vaníliás cukrot, lisztet és diót. A keveréket a könnyebb kezelés céljából hidegre tesszük, de ne muszáj...
A tésztából kb.3 cm átmérőjű golyókat formálunk, tepsibe rakjuk őket- nem túl közel - és egy lisztezett aljú pohárral - szerintem a tenyerünk is megteszi - tetejüket kissé lelapítjuk, hogy korongokat kapjunk. 10-15 percig sütjük, majd még melegen porcukorba hempergetjük és ha kihűlt dobozban tároljuk - hahaha -, sokáig eláll - bruhahaha!:)))
Jó, a felhasználás előtt egy nappal elkészíteni és jól eldugni, valamint dupla adaggal indítani!
A sütésnél vigyázni kell, mert inkább sápadt legyen, mint égett szélű, ez pillanatokon múlik!
Nálunk enélkül nincs ünnep. Rendkívül egyszerű, nagyon finom és nem is macerás az elkészítése.
Egyetlen kellemetlen vonzata, ha sokat eszel belőle, akkor kicsípi a nyelved hegyét a dió és az nagyon rossz!:(... Csak mérsékelt fogyasztását javaslom - hahaha...!:)
Mivel nincs szóló fotóm róla, csak a karácsonyi maradékos tálon tudom megmutatni. Ott fekszenek balra... a kis korongok.:)
Amennyiben kedvet kaptatok, jó sütögetést!:)
2 megjegyzés:
Tiffanylda, köszi a könyvajánlót, bizony a nagymamáink receptjei a legfinomabbak mindig, én is neki köszönhetem a főztjeim ízvilágát, mert ő tanította meg anyumat is főzni, sütni, én meg anyumtól tanultam, ők ketten pedig nagyon egyformán főznek. Neki is volt egy ilyen kézzel írottfüzete(nagymamámnak), de egyszer kölcsönadta egy lakodalomhoz, és ott mind kitépkedték belőle a recepteket. Anyumnak is van egy ilyen füzete, mindig abból süt, de már szétesőben van, jó lenne újraírni őket, hogy megmaradjanak.
Az általad ajánlott könyvet nem ismerem, de biztos finom benne minden recept, mert amit bemutattál, nagyon finomnak tűnik. Ha egyszer még lesz több időd, mutasd meg, hogy még milyen szakácskönyveid vannak:)
Nekem még nincs sok, csak egy pár, de van még néhány kedvenc amit szeretnék beszerezni.
Köszönöm, hogy velem ünnepelsz, játszol:)
Az amennyit felvesz mértékegységtől fiatalabb koromban frászt kaptam, mert nem értettem. Aztán szép lassan a tapasztalattal, na nem mintha nagy főzőmester lennék, kialakult. Mindig vigyorgok, ha valahol ezt olvasom!
Megjegyzés küldése