A kiállítás megnyitója

Miután megsült az összes kifli, egy fedeles kosárban a hónom alá csaptam.
Egy másik kosárban a fényképezőgép, bor a megnyitó művésznek, retikül szerűség, s mivel még addigra sem voltam biztos abban, hogy jól öltöztem-e, hát bevágtam még három blúzt...
Imádom a kosarakat, mert az autóban nem gurul el semmi, minden ott van mellettem, még a fényképezőgépet is előkaphatom útközben, ha épp ott hever a téma!:))) Szokott ilyen lenni...

A parkolóból már láttam, hogy serényen nézegetik a munkáimat... Húúúú, nagyon izgultam!!!:) Miután beléptem az ajtón, rég nem látott, kedves barátok fogadtak, ismerősök, ismeretlenek egyaránt dicsérték a látottakat, így egy kissé elterelődött a figyelmem. Pontban 5-kor kezdtünk.

A könyvtár vezetője köszöntött és nagyon felkészülten beszélt L.C.Tiffanyról, az általa feltalált üvegfajtákról és alkalmazott technikáról.
A megnyitó beszédet egy igazi grafikus művész mondta, de az felért egy esztétika órával, sőt, egy pszichológiai előadással is, ahogy öntötte belém az önbizalmat és percenként "művész" titulussal látott el, mert igen is... és ne szerénykedjek!!!.. Ok, velem lehet beszélni!:)))
Itt már láthatóan művésznek éreztem magam!:D

Próbálkoztam valamit mondani, de vigyáztam, hogy ne legyen túl sok, nehogy izgalmamban belebonyolódjak, úgyhogy rövidre zártam és kiflievésre invitáltam mindenkit. Így aztán nem lett baj!:)
Volt evés, ivás és csevegés, három szóval: jól éreztük magunkat!

Itt is szeretném megköszönni Kohlmanné Juditnak és Munkatársainak a meghívást, a lehetőséget és azt a segítőkészséget, amit kaptunk Balatoni Erika barátnőmmel, aki az állandó "berendezőm", a rongyolás bajnoka!:))) Nélküle egy kiállításom se lenne szép!
Hálás vagyok Kováts Ferencnek, hogy ennyire komolyan vett és ilyen alapossággal felkészült rám, belőlem, nekem... és köszönöm a biztatást, ígérem, nem adom alább!:)
Folyt.köv.