2011/08/04

Vakáció vége, egy dunai zátonyon 13.

Elérkeztünk a lehető legszomorúbb naphoz... Ma, mindenkinek haza kell menni!:(
Miután hétágra süt a nap, senkinek sincs kedve elhagyni a szigetet! Nem beszélve a rengeteg pakolásról!!!:(((

Reggel semmi  kedvem felkelni, de mégis elég korán megtettem. A sátorban ülve rámolom a cuccaimat egy nagy zsákba, ezzel hamar elkészültem. A konyha és a szersátor ilyenkor a legnehezebb, mert utolsó pillanatig éhes, vagy szomjas egy gyerek, vagy felnőtt, ill. kell egy spárga, vízhatlan zsák, doboz, stb...

A srácok már kint pecáznak, kihasználnak minden pillanatot!

Ahogy kihúzták a cövekeket, a  gyerekek sátra legurult a partra!:DDD... Lehet, hogy egy kis vízért sikít?:)))
Igyekszünk a tábor lebontásával, hogy maradjon még egy kis idő strandolásra. Természetesen nem jön össze a nyugis lubickolás, csak úgy, hogy időnként szünetet adok magamnak és úszom egyet. Az sem rossz!:))

Fogynak a sátrak, gyűlik a cucc... A fiúk nagyon szorgosan segítenek, csak kaja legyen!:)))

Pecázásból visszamaradt kukorica...  Jó lesz otthon egy kis csuhézáshoz!:)

Hogy mennyi vacakot elhoz az ember! Na, de így van némi komfort érzetünk!...
Lehordjuk a partra a zsákokat, szivacsokat.


Egész jól állunk! Már a penne is kifőzve, egy olasz "bóti" mártást szavaztunk meg rá, ami nagyon finom volt! Mára jutott a nem főzés, csak "gyorséttermi", de nagy sikere volt a gyerekek körében. Nem is maradt belőle, mire lefotóztam volna, csak Máté száján látszik a paradicsommártás és az elégedettség..:)))

Az első fuvar elkészült, Petiéknek indulni kell!...

Üresedik a part..., csak a gyerekek szöszmötölnek  még,  kihasználva minden pillanatot a nézelődésre, játékra.

Mintha várták volna ezt a hajót, befutott Primadonna!:))) Csodaszép!!! Azt hiszem, ezt választom majd, ha eljön az ideje a nagy utazásnak!:)

Messzire elkísértük a szemünkkel, aztán visszatértünk a pakoláshoz...
Benedek úgy döntött, hogy nem hagyja el a szigetet..., sőt, egy breki is rátelepedett a hátizsákom pántjára, gondolom, ő is marasztalni akart...:))))

Nehéz szívvel mondtuk ki, hogy fürdünk egy utolsót és nagyon gyorsan elhagyjuk a szigetet, hogy ne fájjon annyira! Így is történt...
Megjöttek segítőkész barátaink és humorukkal, fizikai erejükkel igyekeztek siettetni a fájdalommentes elválást...
Bepakoltunk a kenuba, a motorcsónakba és elindultunk. Még egy motoros követett minket a holminkkal.
Távolodunk...Szemügyre vesszük a partot, a kísérő sirályokat, a parton ácsorgó gémet, kócsagot, miközben berreg a motor, becsap egy-két hullám és tűz a Nap...
Mélyen magunkba szívjuk a Duna illatát és mindent memorizálunk, raktározunk, ki tudja meddig kell kitartania!?...Nagyon rossz érzés elhagyni a nyugalom szigetét!:( Összeszorul a szívem és ilyenkor mindig arra gondolok, hogy vajon még meddig adatik meg nekünk, hogy eljöhetünk ide sátrazni együtt a családdal? Ez egy nagy-nagy ajándék! Ilyenkor nem csak az időjárásról, vízállásról van szó, hanem egészségről és sok minden másról, amit hozhat az élet!... Reménykedünk!...

Nem is tudják a bajaiak, milyen jó nekik!!! Ők az Adriára járnak nyaralni!... Pedig ez sokkal jobb és nem kerül semmibe, csak annyiba, mint otthon az élet! Sőt, addig a víz, villany, stb. otthon szünetel!...
Jövőre, ugyanitt, Veletek!!!:)
Köszönöm egyenként mindenkinek, földieknek, égieknek, hogy ez a fantasztikus tíz nap a miénk lehetett! CSAK A MIÉNK!!!:)
                                                                             Vége

10 megjegyzés:

Bodnár Gréti írta...

Milyen kár,hogy vége!
Olyan jó volt olvasni!:)

Bea írta...

Minden nap vártam, hogy mikor jelenik meg az új bejegyzésed. Hatalmas élmény volt még olvasni is. Köszönjük, hogy ott lehettünk kicsit Veletek!:))

Cimbilimbi írta...

Most jó, hogy írni kell, nem beszélni, mert elbőgtem magam, így csak habogni tudnék. Látod, nem csak én éreztem úgy, hogy ott vagyok veletek :) Ildimu, ez volt életem legjobb dunai nyaralása!

bemka írta...

Köszönöm, hogy megosztottad velünk .

Klári - klaraekszer írta...

Nagyon-nagyon jó nyaralásotok volt.
És nagyon köszönjük, hogy kicsit mi is elkísérhettünk titeket! :)

Éva írta...

Még én is azt mondom, hogy de kár hogy vége van!Olyan szomorúság volt rajtam is akkor mikor írtad az elválást a "paradicsomtól"! Mert ez az nektek! Valóban az a megható hogy így többen összetudtok jönni és jól érzitek magatokat minden évben van előző évi élményetek amiről nosztalgiával beszélhettek, összehasonlítjátok az előző évvel .
Bízzál benne hogy minden rendben lesz és jövőre ugyanitt, ugyanezzel a társasággal megint egy jó hetet tudtok eltölteni! Én pedig abban bízom, hogy elfogom tudni olvasni!Vírtualis nyaraláson veszek részt veletek !:)

Kati írta...

Azt hiszem mindannyian igy vagyunk a nyaralás végén, elraktározzuk magunkba, hogy a hosszú év során legyen miből feltőltődni. Mindenesetre ti sok-sok szép élménnyel térhettetek haza.

Tselszi írta...

Tenyleg kar,hogy vege!Nektek,mint nyaraloknak,nekunk,mint olvasoknak. Igazi "Le a cipovel!" le a furdonadraggal :)) vakacio volt.Meg sok ilyet mindannyiotoknak egyutt!!!

l.móni írta...

Csodálatos volt a nyaralásotok és nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad velünk. Élmény volt olvasni is, hát még nektek átélni :)

Tiffanylda írta...

Köszönöm Nektek, hogy érdeklődéssel olvastátok a zátonyi nyaralásunkat! Én is úgy gondolom, hogy ez nem mindennapi, pedig igen puritán a maga módján, mégis ritka! Már rég feledésbe merültek ezek a nyarak, amiben főleg az idősebb korosztály vett részt és emlékeiben őrzi. A fiatalok meg talán el sem tudják képzelni ennek a romantikáját!:) Ehhez próbáltam egy kicsit hozzásegíteni az érdeklődőket. Talán nem volt értelmetlen!:)
Nekem is jó, hogy leírtam, így egy helyen van minden, képekkel ellátva!:) Remélem, jövőre is beszámolhatok, köszönöm a biztatást!:))) Jó egészséget mindannyiunknak!!!

Üzemeltető: Blogger.

 
Design by Wordpress Theme | Bloggerized by Free Blogger Templates | Macys Printable Coupons