Gyermekkorunk ételei - játék

Kathy meghívott egy kis játékra, amit több helyen  is olvastam, de még nem szálltam be! Nos, köszönöm a meghívást, megpróbálom teljesíteni a feltételeket.

Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedves ételeit, sütijeit blogunkon! Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk. A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van. Így jobban megismerhetjük egymás ízvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is.

Kicsi gyermekkoromban nagyon szerettem a tejbegrízt, amit Anyukám kissé folyós állagúra készített. Amíg kihűlt, megbőrösödött a teteje. Na, azt imádtam legjobban! A mai napig érzem az ízét!

Anyai nagyanyám főzött fantasztikusan. Spórolósan, mindent felhasználva, ugyanakkor hihetetlen finom ízeket varázsolt mindenből. Tőle tanultam meg a töklevest, ami felér egy igazi húslevessel! Nagyon szeretem ma is. A férjem nagy húsleves rajongó és még őt is átvertem ezzel, mert nagyon hasonló!:)

Nagy kedvencem volt a rántott hús, krumplipürével, ami csak vasárnaponként adatott meg, a grízgombócos húslevessel együtt.

Kedveltem az uborkamártást, sóskamártást, ami azóta sem sikerül olyan finomra, mint ahogy a Nagymamám készítette!:(

A nagy ász, a kelkáposzta főzelék, amit általában mindenki utált, de ahogy Ő főzte, mindenki megszerette!:)))

Még Keresztanyám sóskalevese él bennem élénken, főtt tojással, zsemlekockával.

A sütik közül a kakaós kevertet szerettem nagyon-nagyon, meg persze a palacsintát!...

Sajnos, nem emlékszem evéssel, étellel való jó történetekre, pedig biztosan voltak!:( 

Hacsak az nem, hogy az együtt étkezés nálunk szent dolog volt, csendben ültünk az asztalnál, de az öcsémmel valahogy ezt nem tudtuk teljesíteni. Valahányszor leültünk a vasárnapi asztalhoz, az első kanál levesnél egymásra néztünk és máris elkezdtünk röhögni! Okunk nem volt rá, csak úgy... Édesapánk néhányszor ránk szólt, de nem hatott, egyre jobban rázkódtunk a nevetéstől!:DDD  Na, akkor kiküldött minket az előszobába, hogy nevessünk kedvünkre és majd ha tudunk viselkedni, visszajöhetünk. Próbálkoztunk... Visszaültünk a helyünkre, de ahogy megfogtuk a kanalat, ismét kitört belőlünk a nevetés, ami végül is családi röhögéssé fajult.:DDD Szüleink sem bírták tovább, felolvadt a pókerarc és velünk együtt nevettek a semmin!:DDD Eltartott egy darabig, míg letöröltük könnyeinket és befejezhettük az étkezést. Ez számtalanszor megismétlődött, ma is emlegetjük!:)

Szeretettel küldöm mindenkinek ezt a játékot, akinek van kedve hozzá!:)