Betakarítás, őszidő...

Az idén hál'istennek rengeteg gyümölcsünk volt.

Legtöbbje befőzésre került lekvár, befőtt, aszalvány formájában, illetve a fagyasztó mélyén várakozik felhasználásra. 

A kései körte volt már csak a fán, meg némi alma, ami ráért volna, de az idei extra sok darázs mielőbbi szüretelésre késztetett minket. Reggelente szőnyegként terült a földön a sok félig rohadt gyümölcs. A darazsak megszúrták, körberágták, beköltöztek a legszebb darabokba. 

Úgy döntöttünk, hogy leszedjük, megpróbáljuk a diófa alatt, ládákban tovább érlelni. Sajnos, két nap után a ládát is megtalálták... Ekkor elvittük gyümölcslevet préseltetni belőle. Öt rekesz körte és hat rekesz alma került feldolgozásra. Rengeteg lett belőle! Ötliteres kiszerelésben, kis csappal. :) 

Nem tudom, ilyen mennyiségben mikorra fogjuk meginni, de egy biztos, a pincében jó helyen van, ez egy évig nem romlik meg és a nagy családban előbb-utóbb mindennek lesz gazdája! Főleg, ha élelmiszerről van szó!:) Pl.:a nagy családi összejöveteleken hasznos lesz.

Az egyetlen, öreg birsfát sajnos ki kellett vágnunk, mert tönkrement szegény, elszuvasodott. Rengeteg birsalmasajtot készítettem a terméséből és lekvárt, minden évben. Mindenki nagyon szerette, különösen Aranyember dióval, aszalt szilvával felturbózva. Igaz, jó ideje nem eszünk már ilyen "durva" édességeket, tudatosan nem is készítek. Az idén négy "búcsú" szem alma volt rajta.
Utódai a gyümölcsösben két fiatal birsfa, most fordultak termőre.

Pizzaszósszal bíbelődtem tegnap. 

Brutálisan drága már a paradicsom - és minden -, így megörültem, hogy a piacon sikerült megegyeznem egy bácsival - aki szerintem nálam fiatalabb :))) - egy elfogadható árban és azonnal elhoztam egy ládával. Megfőztem, átpasszíroztam, dunsztban van. Ismételni kéne, mert sosem elég, de nem tudom lesz-e még ilyen szerencsém jövő héten? A lecsóról már lemondtam, hacsak utánam nem dobják a paprikát...

Olyan étvágygerjesztő, mint egy sűrű gulyás. Pizzagulyás!:)) Finom is lett! 

Szeretem, ha van a polcon belőle, mert ha rossz idők járnak, lustább vagyok a kelleténél, vagy más miatt nincs időm, nem érzem jól magam, csak egy spagettit kell kifőznöm mellé és kész! Természetesen hús alaphoz is használom, de anélkül is nagyon finom.

Még az őszhöz annyit, hogy végre kinyílt a kaméliám, ami - nem viccelek - már 3 hónapja bimbózott! Igazából nem értek ehhez a növényhez, próbáltam betartani, amit olvastam róla, hát úgy tűnik most érett be a dolog, most jött el a virágzás ideje!:) Gyönyörű! Kicsit hasonlít a hibiszkuszhoz, de mégis más.

Ez a hét nagyon megterhelő volt számunkra úgy fizikálisan, mint lelkileg is. Aranyember rengeteget dolgozik a kis vállalkozásunkban. Én csak a kert körül, meg a sütés - főzésben, befőzésben, bevásárlásban, fuvarozásban próbálok helytállni. 

Ami plusz hozzájött, az ennél sokkal lélekgyötrőbb volt. Egy kedves barátunk utolsó útjára kísérése... és egyik lánykánk műtétje (ott minden rendben már). Azt tapasztalom, ahogy az ember öregszik, egyre nehezebben viseli ezeket.

Nem mellesleg egyik unokahúgomnak az esküvője lesz ma, amin ugyan nem veszünk részt, de azért családi történés és gondolatban ott vagyunk. 

Úgy gondolom, egy héten belül, ez elég sok történés, nem? 

Gyakran van olyan érzésem, hogy nem a nyugdíjasok hosszú szolgálat utáni megpihenő életét éljük.:) 

Találtam egy jópofa verset, elég hosszú, de majdnem igaz. ;) Olvasd, ha van kedved!

Szép hétvégét minden bekukkantónak!:)

A nyugdíjas élete

Hosszú szolgálatnak nyugalom a vége,

Amikor elértem felnéztem az égre,
Hála az Istennek, most már megpihenek,
Nem parancsol senki, magam ura leszek.

Nem lesz nekem többé zsarnokom az óra,
Nem pislogok félve a nagymutatóra,
És nem olvasgatom, mikor üt és hányat,
Nem kell majd ott hagyni a jó meleg ágyat.

Csak akkor kelek fel, amikor jól esik,
Háznépem, kicsi-nagy, kívánságom lesik.
Etetnek-itatnak, vakarják a hátam,
Ezt a boldog időt, jaj de régen vártam.

Most, hogy benne vagyok, ezek a remények
Igen ellankadtak, soványak szegények,
Ötven éves vágytól lemaradt fogalom, 
De mindjárt elmondom milyen a nyugalom.

Rám virradt az első nyugalomnak napja,
Feleségem így szól: "Hallja-e kend, apja!"
(Reám villogtatja gyanúsan a szemét.)
"Jogosan igénylem fele segítségét!"

Elvégre ezt nekem esküvel fogadta.
De hát, amíg szolgált nem volt foganatja,
Pedig a segítség én reám is elfér,
Meglátja nem lesz sok, hiszen most már ráér.

Ezelőtt eb, macska, feleség, gyerekek
Nálam egytől-egyig, hamarabb felkeltek;
Most már négy órakor házamban nem férek,
Azon a jogcímen, hogy most már ráérek.
 
Feleségem beteg; soha nem volt eddig,
Nem is panaszkodott, hogy tán gyengélkedik,
De mostan, hogy íme én nyugdíjba léptem,
Nagyokat nyögdécsel, minden nyomon, lépten.

Már reggel fájlalja mellét, vállát, torkát,
Naphosszat szagolja a friss, reszelt tormát.
Annyi baj eléri, mire eljő az est,
Suttogni tudja csak: "Jaj végem van rögvest!"

Emiatt kell nekem korábban felkelni,
Piacra, henteshez, tejcsarnokba menni,
Emiatt vár reám ezerféle dolog,
Hogy néha a szemem karikára forog.

Hajh, amikor még én szolgálatban voltam,
Pipadohányom sem magam vásároltam.
De most - keservesen változott a szöveg, 
Azt mondják most ráért, csinálja az öreg.

Ha pékhez, suszterhez, patikába megyek,
Az áldozat ott is csak én lehetek.
Megfájdul a nyelvem annyi sokszor kérek,
De hát leintenek, hogy én már ráérek.

Éjjel, ha a cica elnyávogja magát
Így szól az anyjukom "Ehun van a kabát,
Bocsásd ki, öregem, várd is meg, te nem félsz,
Majd aztán pihenhetsz, hiszen most már ráérsz!"

És ha leülhetek, jönnek az unokák,
Szilaj borzas fiúk, maszatos leánykák.
Mind az én nyakamon ugrálnak és tépnek,
Cibálnak, rángatnak, tűröm, mert ráérek.

Én Istenem, ha már mindenre ráérek,
Én üljek azért is, akit elítéltek?
Hol volt ez a sok baj idáig elbújva?
Biztos arra vártak, hogy menjek nyugdíjba.

No de minden bajnak lészen egyszer vége,
Hogy ha majd meghalok, megpihenek végre.
Igen ám, de álmot láttam, s megmutatta,
Milyen boldogság vár ott a nyugdíjasokra.

A mennyország előtt áll egy nagy-nagy sereg,
Fele mérgelődik, fele meg kesereg.
Megkérdek egy bácsit, aki leghátul áll,
Vajon a tengernyi nép itten mire vár?

Azt mondja a bácsi: ez itt mind nyugdíjas,
Pihenésre való, kihasznált foghíjas.
Van itt öcsém nem egy, aki több száz éve
Lődörög idekinn, vár a bemenésre.

Azért hát jó öcsém úgy kösd fel nadrágod,
Nem most lesz az, mikor az Urat meglátod,
Közülünk egy is, ha a kapuig elér,
"Hátrább - kiállt Péter - kend nyugdíjas: ráér!"

 No, ha valamikor még újra születek,
 Tudni fogom már, hogy mitévő legyek.
 Leszek taligás, vagy örök vándor utas.
 Akármi, csak éppen ne legyek nyugdíjas!