Főszereplőnk kissé megilletődve - egy kis kényszeres mosollyal a szája sarkában - követte a szöveget, dalokat. Időnként lábujjhegyre állt, hogy meggyőződjön, itt vagyunk-e még. A szemkontaktus után megnyugodva visszaállt.
A gondosan készített ajándékokat már felszabadultan adta át édesanyjának és a nagymamáknak.


Szívmelengető délután volt, extra napsütéssel.;)









