Tegnap reggel mocorgásra ébredtem az ágyamban.
Aranyember rendesen húzta a lóbőrt, némi hangot is adva, de nem láttam rajta, hogy ezen kívül mocorogna... Elgondolkodtam, hogy... csak nem földrengés? Elhessentettem ezt a variációt, de azért félálomban elkezdtem gondolkodni, hogy hova is kell menekülni lakáson belül, ha nem érnénk ki az udvarra? Talán az ajtófélfa alá... Nagyon nem izgatott fel a téma, mert pillanatokon belül visszaaludtam. (Mióta az ünnepek tartanak, teljes takarékon vagyunk, nagy lustaságban, ami nagyon jó.)
Mire újra ébredtem, elfelejtettem az egészet.
Reggeli után megnéztem a híreket és olvasom, hogy Komlón földrengést éreztek az emberek. Abban a pillanatban eszembe jutott a "rémálmom", ami ezek szerint valóság volt! Nagy szerencsénkre itt nem történt komolyabb baj.
A mai napon meg úgy bújtam ki az ágyamból, mintha a 90. szülinapomat kéne túlélni...:( Szédülősen. Se hallok, se látok, furcsa nyomás van a fejemben, mint aki az uszodából jött és rögtön elájul. Nézem a hőmérőt, plusz 8 fok, 9 órakor, de ennél többet ígértek! Lett is, 15!
Valószínű ez a melegfront viselt meg. No, meg a telihold! De ezt ne feszegessük! A család férfi tagjai ezért mindig körülröhögnek... Pedig, de! Igenis, erősen hat rám a telihold!
Kinéztem az ablakon, a méhecskék tolongtak a fekete hunyor virágainál. Néhány légy napozva dünnyögött a ház déli falán, még egy kis gyík is előszaladt a téglák közül! Mi van itt? Tél helyett tavasz érkezik? De bolond a Világ!
Felkaptam a fényképezőmet és kimentem a gyönyörű napsütést élvezni, közben rengeteg fotót készítettem.
Visszaindultam a lakásba. Útközben megint megszédültem. Gondoltam, megmérem a vérnyomásomat, de közben furcsa hangokat hallottam a konyhában, amit nem tudtam mihez hasonlítani. Mivel ma különösen süket voltam, be volt dugulva mindenem, talán a csoki allergia? Ráfogtam arra!
Ahogy beléptem a nappaliba, láttam, hogy himbálózik a csillár, remeg a citromfa, a zongorán a virágok és minden!!! Szaladtam a fiam szobája felé, de már jött is elém, hogy nyugi, csak egy kis földrengés!... Mire ezt kimondta, kb. vége is lett az egésznek.
Ez a mai konkrétabb, erősebb volt a tegnapinál. Reméljük, többet nem ismétlődik meg!
Sajnálom a zágrábiakat, illetve a körülöttük élőket, az idén többször is kellett szembesülniük ezzel a borzalommal! Ezt nem lehet megszokni, örök rettegésben tartja az embereket!
Mi jön még???:( Nostradamus megmondta!?...:) Épp tegnap olvastam tőle pár sort, hogy bizony a 2021. év az nagyon izgalmas lesz minden téren.
Nélküle is pont így gondolom, de valószínű én más témákban utazom.:) Próbáljuk a lelki békénket megőrizni.
Hál'Istennek, nagyon ráérősek vagyunk karácsony óta! Se főzni, se sütni nem kell, betároltunk rendesen. Olvassuk a sok ajándékba kapott, jobbnál jobb könyvet, sétálunk Fickóval, néha meghívunk a családból valakit az udvarba csevegni, fogyasztjuk a bejglit, mert még tart..., hát, nekünk nem kell több a boldogsághoz!:)
Hasonlóan kellemes, kényeztető napokat kívánok! Készüljünk mielőbb hátrahagyni ezt az évet a sok problémájával, keserűségével és kezdjünk egy újat, szebb reményekkel!:)
Vigyázzatok magatokra!!!
7 megjegyzés:
várhatók utórengések, csak így tovább, ügyes vagy
https://index.hu/kulfold/2020/12/30/ma_hajnalban_het_utorenges_is_volt_horvatorszagban/
Katalin: örülök, hogy jöttél! Köszönöm a dicséretet, a linket is, ami nagyon szomorú. Az ember megtanulja egyre jobban értékelni a saját sorsát. Azt mondják, minden rosszban van valami jó. Ez az idei évre nagyon érvényes. Bár ne kéne ilyen drága tanulópénzt fizetni az olykor evidens dolgokért!...
Nálam a 3. emeleten 12,20 kor - mikor a kisunokámat ebédeltettem - olyan, de olyan morgás, mozgás keletkezett, hogy előjött bennem a pánik /ezt utóbb konstatáltam/ és a kisunokámat magamhoz szorítva, csak annyit tudtam mondogatni lányomnak a telefonba /mert pont akkor hívott, hogy nagyon rosszul van/, hogy atyaég földrengés van, földrengés van, mit csináljak... szóval nagyon-nagyon rossz volt, mikor lenyugodtam akkor visszahívtam a lányomat, aki szegény még mindig nagyon rosszul volt.((((
Félelmetes volt még így utólag is visszagondolva. Persze mire az előszobából - ahol aggódtam) - leértem volna a 3. emeletről az utcára, távol az épülettől, ha nem maradt volna abba, és erősebb lett volna, akkor simán ránk dőlt volna az épület.((
Andrea: valóban félelmetes lehetett, az emeletes házakban simán kialakul ilyenkor egy pánik! Ki, és hogyan, mivel ér le a földszintre, meg még kijjebb, nagyon gyorsan?... Rémes érzés!
Akkor az is lehet, hogy nem a szélsőséges időjárást éreztem, hanem a földrengés okozott egyfajta rosszullétet(?) - ahogy írod, hogy a lányod is rosszul volt!?
A lányom Bp-n volt, és mára kiderült, hogy egy jó nagy gyomorrontásban volt része, most du. jött a kicsi kincsünkért, de most sincs toppon, irtózik rágondolva is minden kajára.
Először én is azt hittem mikor felálltam a székről, hogy szédülök, de nem....
Remélem többet nem lesz ilyen, mert rémes érzés az a tehetetlenség, és félelem.
Ma hajnalit nem éreztem, ugyanis 6,15-kor még ágyban voltam a kisunokámmal. Lehet nem is volt olyan erős, és fekve is más, de most jut eszembe, hogy rászóltam a cicánkra, hogy maradjon nyugton, ne zörögjön...... lehet akkor ez a gyengébb földrengés mozgatott meg dolgokat kisideig a szobában, és nem a cicus, akire ráfogtam a zörgést.)))
Minden nap azzal kelek és fekszem: múljon már el ez az év ! Elég volt belőle. Csak azt nem tudom, mi élteti bennem a reményt, hogy a következő jobb lesz ? Szomorú lenne, ha csalódnom kellene...
Nekem szerencsém volt, egyik rengés alkalmával sem voltam a lakásban (házban), de a harmadikon lakó gyerekek nagyon megijedtek, - amit bizony megértek. Szülők, kicsi gyerekkel - ahogy Andrea is írta, ez még rosszabb, mint ha valaki csak egymagában fél. És ugye, senki se tudja, lesz-e folytatás, mikor és milyen. (Mintha nem lenne enélkül is épp elég félnivalónk.)
Marad a remény és a fohászkodás. Szegény Jóisten, nem csoda, ha nem tud minden kérést teljesíteni....
Ezúton is boldog(abb)újesztendőt kívánok neked és családodnak, magunknak, olvasóknak pedig sok szép, új bejegyzést. (Lehetőleg nem arról, hogy márciusban meg másfél méteres hó esett...)
Andrea: remélhetőleg gyorsan rendbe jön a lányod és azt is reméljük, hogy nem egyhamar lesz részünk ilyen "kalandban"!
aranyos fodorka: már csak egyet kell aludni, sőt, megkockáztatom, hogy átaludni is érdemes ezt az évet, hogy mielőbb lecseréljük egy újra! Biztosíték ugyan nincs, semmi garancia, hogy jobb lesz, mint az idei, de remény az van és mindig kell legyen! Ebben bízva kívánok én is neked egy szebb évet, jó egészségben!:)
Megjegyzés küldése