Felkészültem

De előbb kikészültem.

Ugyanis elromlott a mosógépünk, de annyira, hogy meg se moccant. Nem szív, nem nyom, nem forog. Először csak finoman rosszalkodott. Nem centrifugált. De aztán szép lassan semmit sem csinált.:(
Szerelőknek - telefon 1... lakásfelújítás, nem tud jönni...; telefon 2. rengeteg a dolga, talán két hét múlva...??? ki tudja, mi lesz két hét múlva?; 3... veszélyeztetett vagyok, ne haragudjon, nem megyek már sehova...
Most mit tegyünk? A mosás már aktuális volt, ráadásul egy nagy adag a gépben ragadt, amit ki kellett szedni a vízből.
Szerencsére a gyerekek közel laknak, elvitték és kimosták, tisztán szárazan kaptuk vissza mind. DE, ugye a vírus miatt ez nem volt szabályos és nem is vezethetjük be! Én nem szeretném! Esetleg hozzuk - visszük a fertőzést, jobb a békesség! Sosem lehet tudni! Mindenki mosson - és maradjon - otthon!

Néhány telefonos erőlködésem még volt, de hasonló eredménytelenségre jutottam, ezért úgy döntöttünk, hogy veszünk egy olcsóbb, új gépet, mert ki tudja hány hónapig kell karanténban lenni!? Ráadásul emiatt többet mosok, mint valaha.

Megrendeltük hát. Pár napot vártunk a visszajelzésre. Ma megnyugodhattunk, úgy néz ki, hétfőre megérkezik.
A másik gépet meg fogjuk javíttatni és eladjuk, vagy akinek éppen szüksége lesz rá a családban, megkapja. Mindenesetre éppen a napokban örültem, hogy mióta nem megyünk sehova, nem kell tankolni és ez milyen jó spórolási lehetőség! Nem beszélve arról, hogy a bevásárlások, költekezések  gyakorisága is erősen redukálódott. Na, de most el is ment egyben ez a "spórolás"!

Ami a mosást illeti, visszajöttek a régi, bevált módszereim, amit még Nagymáté pusztán alkalmaztam, ahol házasságunk első éveiben laktunk, elzárva minden civilizációtól.
Két pelenkás babám volt már, de mosógépem nem. A harmadik babánk született, mikor drága fuvola tanárom elhozta nekünk a használt gépüket, mert ők újat vettek és ránk gondoltak. Nagyon szerettek minket.❤ Ma is...:)

Szóval, kézzel mostam a ruhákat, lavórban és a kádban öblögettem. Egy öreg centrifugát örököltünk, ami egy darabig segítette a gyorsabb szárítást, de hamar elromlott.
Volt egy nagy, horganyzott mosófazekunk - a mai fiatalok biztos nem is hallottak ilyenről -, ami tele vízzel, mindig a konyhai, fatüzelésű kályhán - sparhelten - állt, onnan használtuk a meleg vizet főzéshez, mosáshoz, mosogatáshoz, babafürdetéshez, mikor, mire kellett.

Egy másik ilyen mosófazék volt a pelenkafőző.:)
Ebbe egy nagy marék kenőszappant tettem, ami szépen feloldódott és a lúgos vízbe beleraktam a - már tartalmától kiöblített - pelenkákat és alaposan kifőztem. Talán egy órát, erre már nem emlékszem pontosan. Fakanál segítségével kihúztam a forróságból és ment az öblítőbe. Egyszer, kétszer, akárhányszor, míg tiszta nem lett a víz.
Nehéz volt egyenként kicsavarni a ruhát. (Főleg télen, mikor bent kellett szárítani és valahogy kivédeni, hogy ne csöpögjön a víz a kőre, vagy főleg a parkettára!) Aztán a kertben, két fa közé kifeszített szárítózsinóron, a Nap által is fehérítve, gyönyörűek lettek!

Emlékszem, mikor a városi sógornőim eljöttek hozzánk - akiknek szintén kisbabájuk volt - milyen csodálkozva nézték, hogy mitől ilyen fehérek ezek a pelenkák, hogy csinálod? :) Ha gyerekekkel pár napot nálunk töltöttek, boldogan konstatálták, hogy az ő pelenkáik is kifehéredtek!:)

Hát, ezen a héten eljött az ideje ennek a módszernek!
Bizony befogtam az óriás fazekat, ami ma már nem horganyzott, hanem acél, megtöltöttem vízzel, sparhelt helyett gázra tettem és hogy, hogy nem, volt itthon kenőszappan is, azt még nem váltottam le!:)) Mindig van belőle tartalék.

Egyszóval, a fehér törülközők és egyéb FEHÉRneműk csodálatosak lettek! Kicsit ugyan nehéz volt a csavarás, már nem az én kezeimnek való, de nem lesz ebből rendszer - remélem!

Jó volt - még ha kényszerűségből is - kicsit visszatérni a múlthoz és elgondolkodni azon, mennyire el vagyunk kényeztetve! Sok minden megoldható, ha akarjuk, igaz, nem olyan kényelmes, mint amikor helyetted dolgozik egy gép, de mégis van benne valami elmondhatatlan "szépség". Valószínű a múlt. Visszatekintve már mindenben látok szépet, ha nem is volt az, akkor is.

Illa berek, nádak, erek... a történet ma így kerek!:) Más kérdés, hogy nem is erről akartam nektek írni, hanem a kenyérsütésről, de holnap se lesz későn, remélem erre jártok majd!;)

Javuló tavaszt! Minden bekukkantónak derűs, szépülő napokat kívánok!:)