Ma már semmi munka nem lesz, csak az élvezeteknek szenteljük minden percünket.
Boldi reggeli után bemutatta, hogy lehet elvarázsolni a két pohár között lévő papírgalacsint az alsó pohár alá. :) Nagyon ügyes!
Tíz óra volt csak és máris bődületes meleg! Ajánlottam a srácoknak, hogy pancsoljanak egyet Boldi medencéjében, de csak mosolyogtak... aztán mégis... és úgy tűnt egész jól esett a slagról való felfrissülés is!:) Nagy hancúrozás volt!
Ma rakott krumpli volt az ebéd salátával, minimális munkával, mivel csak le kellett önteni tejföllel és mehetett a sütőbe!
Tegnap este előre megfőztem a krumplit, tojás és megtisztítottuk Boldival. Olyan ügyesen, türelmesen csinálta, jó volt nézni!:) Felvágtam a kolbászt, megsütöttem kicsit, majd rétegeltem az anyagokat és hűtőben várta a mai napot.
Ebéd után csendeset pihentünk.
A nagyok előkapták az olvasnivalókat, telefonokat, igény szerint.
A délutáni alvás különösen jól esett, alig tudtam felébreszteni Boldit, pedig már fél 4 volt!:) Beígértem egy nagy, titkos meglepetést, mire egyből kiugrott az ágyból!
Az ajtó mögött leselkedett édes anyukája...:) Volt öröm és egyből sorolni kezdte az élményeket!
Mikor megkérdeztem tőle, hogy jó volt-e a turbó tábor, azt válaszolta, igen, csak egy gond van mama, félek, hogy rászoktam!:))) Ennél nagyobb gond ne legyen soha!!! (Egyébként ámuldozom, hogy tud egy ekkora gyerek ilyet megfogalmazni!)
Ahogy az anyukák megérkeztek, én háttérbe vonultam - kivéve a vacsora készítést. Már csak az élvezet maradt, nézni őket együtt...❤
Holnap lesz a búcsúzás napja, utolsó együtt reggeli, együtt ebéd, alvás és indulás haza.
Ezekről még pár képet felteszek, ha van kedvetek, kukkantsatok be! ;)
Mindenkinek a legjobbakat, kellemes strandolást, felhőszakadás mentes napokat!:)
3 megjegyzés:
Cuki a kis Boldizsár!
De jó is az unokáidnak, hogy ilyesféle családi táborozásra van lehetőségük ! Meg a szülőknek is jó megoldás arra az időre, míg a gyerkőcökkel nem tudnak foglalkozni. Sajnos ezek az évek olyan gyorsan elrohannak, hogy az ember szinte észre sem veszi. Egyszer csak már nem lesz családi táborozásra idő - aztán kirepülnek és csak látogatóba jönnek vissza. Jó ez doku-blog, legalább lesz akkor mit nézegetned.
Éva: Köszi!:) Valóban az!
Aranyos fodorka: bizony, így van, ahogy írod! Már "félve" figyeljük, mikor jön az a pillanat, hogy a nagyok közül valamelyik bedobja a törülközőt és már nem hajlandó velünk jönni, mert épp a barátjával, vagy barátnőjével szeretne inkább időt tölteni... Ez az élet rendje! Én 16 évesen - már egy éve! - hót szerelmes voltam Aranyemberembe!:)))
Megjegyzés küldése