Nagy utazás 5.

Elnézést kérek az "sorozat" olvasóitól :), de két napig áramszünet volt, aztán meg visszakapcsoláskor elszállt a modem és ennek cseréje ismét két napot vett igénybe - hajrá, Magyarország! -, de máris itt vagyok! Tehát Koblenz.

Éjszaka nagyon jót aludtunk, frissen kezdtük a napot. A délelőtt gyorsan elment családi beszélgetéssel. Délután, a nagyon finom vadas és némi ejtőzés után elindultunk első sétánkra a városba.

Autóval átkeltünk a hídon, majd a városi színház szomszédságban hagytuk az autót és gyalogszerrel folytattuk utunkat a Rajna felé.
Két perc után feltűnt egy hatalmas kastély (Kurfurstliches Schloss) és annak parkja, mely I.Vilmos és felesége, Auguszta kedvenc tartózkodási helye volt.

 

A part felőli oldalon láthatjuk Rajna és Mosel együttes szobrát.

A park tele virágokkal, rododendronokkal, csodálatos!

A Rajnán folyamatosan jönnek - mennek a hajók.

Szemben, a hegytetőn az erőd, amiről majd a későbbiekben írok részletesen.

A kötélpálya, "libegő" városközepén lévő indulási helyére érkeztünk, melyet a 2011-es BUGA-ra készítettek a koblenziek, hogy az emberek pillanatok alatt eljuthassanak - 120 m magasan a folyó felett - az erődhöz, mivel az is egy helyszín volt.
Egy kis magyarázat: a BUGA= BUndesGArtenschau rövidítése, ami hasonlít egy kertészeti kiállításhoz, de nem az! Tulajdonképpen a növények köré szervezett különféle kulturális programok sokasága, amit minden évben más városban tartanak. Röviden: több helyszínen zajló buli, eszméletlen mennyiségű, színű és formájú, beültetett virággal.:)

Vissza a felvonóhoz...

Az alábbi képen jól látható a felvonó és középen a St. Castor székesegyház...,

... melyről egyetlen közeli képet tudtam csak készíteni, azt is hátulról, ugyanis - december óta először és pont most! - lemerült a gépem akkuja...:(ott álltam elég hisztisen, mert a töltőt nem hoztam el otthonról...:(

Íme, az utolsó kattintás.:(
Most kölcsönöznöm kell néhány fotót, hogy befejezzem a sétát.

Németországban több Ludwig Múzeum is van, egy épp Koblenzben, amit kívülről most megcsodálhattunk. Az előtte lévő kis téren ez a bronzból készült hüvelykujj szobor áll.

Eztán kiértünk a "Német Sarokhoz" azaz Deutsches Eck emlékműhöz, ahol a Rajna és a Mosel folyó találkozik.

Felülnézetből ez a sarok egy hajó orrot formáz, melyen I.Vilmos monumentális lovas szobra áll (37m magas, abból 23 m a talapzat, 14 m maga a ló és lovasa). Az emlékmű körül - a szobor részeként - a német tartományok kőből kifaragott címerei és két oldalt a tartományok zászlói láthatók.

                                                                   foto innen

Az emlékművet 1897-ben adták át II.Vilmos császár jelenlétében, az 1871-ben alapított Német Császárság emlékére. Azért I.Vilmost ábrázolja, mert a német egységet létrehozó Otto von Bismarck porosz miniszterelnök lett Németország első államkancellárja és I.Vilmos császár pedig alkancellári kinevezést kapott Bismarcktól a német egység létrehozásában való részvételéért.

1945-ben az amerikaiak lebombázták, megsemmisült, 1953-ban a megmaradt talapzatot "kinevezték" a Német egység emlékművének. 1993-ig egy zászló állt a szobor helyén, ekkor rekonstruálták az eredetit.

Kicsit megpihentünk, majd visszasétáltunk az autóhoz és hazafelé vettük az irányt.

Este, a - minden fotózással, videózással kapcsolatos - táskánkban találtunk egy zsinórt, amivel megpróbáltuk újratölteni a gépem akkumulátorát.

Isteni illat terjengett a nappaliban. A negyven éves rózsafa - a kivágástól megijedve - akkora virágot hozott és úgy illatozott az az egy szál a vázában, hogy valószínű ezzel meghosszabbítja életét, mint már évek óta.:) Drukkolok neki!

Folyt. köv.

Legyen szép napotok!:)