Ünnep az ünnepben

                                                          VÁCI MIHÁLY: AZTÁN

Emlékszel? Aztán milyen jó volt

hozzád fordulni - és Te édes! -

hogy doromboltál hogyha csókot

súgtam égő füled tövéhez.

S alvás előtt egymás ölében

még fészkelődni, s megfordulva

fel-felkérdezni, félig ébren:

"Szeretsz?" "Szeretsz még?" - újra, újra.

Emlékszel? Engem elfeledhetsz.

De a percekre emlékezzél,

mikor odabújtál szívemhez

és magadról megfeledkeztél. 

Akkori kedvenceink velünk együtt öregszenek... Nekem kedvesek ezek a dalok mind.:)

Több évtizede, ilyenkor már házasok voltunk. A templom előtt lámpafénynél fogadtuk a sok-sok rokon, barát, ismerős gratulációját. Mindenki azt mondta, fergeteges esküvő volt, nagyon jól érezték magukat. Másnap délután még a barátaink javában mulattak, mikor mi már új otthonunkba indultunk.
Nagyon megfáztam a templomban, belázasodtam és egy hétig hangom sem volt. Idősebb férfi rokonok azzal biztatták újdonsült férjemet, hogy ez a legjobb, ha a feleségnek időben elmegy a hangja!... :D Szerencsére nem némultam meg. Ja, hogy szerencsére-e, azt Aranyembertől kéne megkérdezni!:)

Mindenesetre én köszönöm az együtt töltött sok-sok évet, a sok szépet, jót, nehéz, rossz dolgokat egyaránt. Nincs az a házasság, amiben minden tökéletes lenne, igaz? Vagy? :D
A jelszó továbbra is: csak így tovább - a sárga köves úton -, Kispajtás!:)))
Azt hiszem mindketten leszögezhetjük, hogy a humorérzék elengedhetetlen egy házasságban. Sok, nehéz dolgon is képes átsegíteni.

Álljon itt ez a jelenet...(sajnos rossz minőségű), talán még van pár évünk, mielőtt ide jutnánk!:D
BOLDOGAT NEKÜNK, DRÁGÁM!!!:)



További szép ünnepet minden bekukkantónak!:)