Elfoglaltam legjobbnak vélt, nem túl feltűnő "lesifotós" helyemet, közvetlen az első padsor előtt, szerényen a fal mellett. Még mielőtt elkezdődött volna a ceremónia, gondoltam megörökítem a rokonságot, barátokat, hiszen már tömve volt a templom.
Bekapcsoltam a gépet, de nem hagyta, hogy exponáljak... Azt hittem, valamit rosszul csináltam, de hát csak le kell nyomni - győzködtem magam -, ennyire nem lehetek béna! Ismét tettem egy próbát. Bekukkantottam a nézőkébe, láttam, amit kellett, lenyomtam, de nem kattant, nem csinált semmit, csak világított!...
Közben megszólalt a zene, mindenki hátra nézett és várta az ifjú párt.
Nagyon dühös voltam, próbáltam összpontosítani a masinámra - amihez egyébként egyáltalán nem értek, hiszen automata, eddig hibátlanul tette a dolgát -, de most valami miatt megmakacsolta magát.
Szerencsére a fiatalok is elakadtak valahol, úgyhogy elkezdték másodszor is játszani a nászindulót...
Gondoltam, kikapcsolom ezt a dögöt és újra indítom..., de itt már fegyelmezni kellett magam, hogy ne jussanak eszembe ezen a szent helyen olyan csúnyaságok, amik a felszínre törtek agyamban...
Közben megjött a vőlegény anyukájával... Nálam semmi... A menyasszony apukájával..., de a dög csak makacskodott!...
Édesen szórták a kicsinyek a rózsaszirmot és hozták a gyűrűpárnát...
Na, erről lemaradtam!... A legszebb pillanatok egyike elment. A sírás kerülgetett!
Mérgemben ki akartam kapcsolni, de azt sem engedte! Szerencsétlenkedtem egy darabig, aztán "észrevétlenül" Aranyember segítségéért siettem a hátsó sorba... Tudnom kellett volna, hogy mindennek ő az alfája, ómegája!...
Gyorsan kiszedte az elemeket, majd visszarakta, újra indította és voila, már működött is!:)
Megörültem és igyekeztem - két ima között - feltűnés nélkül visszatérni a helyemre. Nem nagyon sikerült, de ez sem lett volna baj! Sokkal inkább az, hogy a helyemen már egy másik fotós állt, sőt, egy harmadik videózott...:(
Tulajdonképpen kissé megnyugodtam, hogy lesznek itt maradandó dokumentumok, nem kell, hogy rám nehezedjen ennek a felelőssége!
Sokkal fesztelenebbül kattintgattam a profi fotós hóna alatt, két gyertyatartó között, nem volt már tét! Még jó! Ugyanis az összes templomban készült kép homályos, elmozdult, sötét, vagy világos, életlen és amit csak el lehet képzelni a rossz fotózásól, az mind összejött!:(
Sajnálom... Szegény barátnőm pedig rám számított. Nem kellett volna megvárnia a profi fotók előhívását, a szívességből videózás eredményét, csak másnap hajnalban átlapozni az e-mailben átküldött képeket és csemegézni, hogy: de tündériek a kicsik! Milyen csinosak, szépek a fiatalok és jééé, mennyien voltak, még a morgós szomszéd bácsi is eljött... ezen az esős szombaton!
Nagyon remélem, hogy a házasság tartósan boldog és sikeres lesz!:)
Bezzeg hazafelé!... Vette a tájképeket "a dög"rendesen, pedig nagyon csúf idő volt!
Azóta is azon gondolkodom, hogy mi lehetett sértődésének az oka... és pont ott!? Misztikus...:)
Kellemes őszi napokat kívánok minden bekukkantónak!
3 megjegyzés:
Nagyon akartad hogy jó legyen! Gondolom milyen bosszantó lehetett, de azért nem maradt az ifjú pár fotó nélkül biztos. Kívánok az ifjú párnak sok boldogságot! Te pedig továbbra is fotózzad nyugodtan a szép tájakat! A borongós esős fotóid is nagyon szépek!
Vannak efféle rejtélyek. Egyszer majdnem pontosan így jártam, egy kálváriánál. Majd a guta ütött...Elautózok km-eket csak a fényképezésért és nem műxik a gép.... De akkor ott nekem valaki "fentről" súgott (tekintve, hogy egyedül voltam) és igen, én is kivettem az akkukat, meg visszatettem és láss csodát, tényleg működött a gép. De hogy ez mitől van, azt valószínű soha meg nem tudom....
A sertodott fenykepezod esetet annyira edesen es jopofan irtad meg,mint a csili cseppeset :).El tudom kepzelni egyre inkabb meregge fokozodo csalodottsagod,de meg szerencse,hogy minden jo,ha a vege jo, koszonhetoen a masik fotosnak, de legfokeppen Aranyembernek! :)
u.i. el vagyok maradva elozo kepes bejegyzeseddel,pedig ugy latom az pagonybeli. :) Potolom majd azt is, de most Apu itt van nalunk latogatoban :) puszi
Megjegyzés küldése