2015/08/20

Vége van a nyárnak?

Számunkra biztos.
Még a viharos időjárás előtt 1-2 órával megérkeztünk a Dunáról, kipakoltunk és azóta éljük hétköznapi életünket.

Az imént csuktam be szobánk ablakát, mert a megszokott 23-24 fokos benti hőmérséklet helyett már csak 20 van, ami hidegnek hat. Milyen az ember, még a hőséget is képes megszokni!

Gyönyörű volt az idei vakáció, mindannyian elégedettek lehetünk.:)
Nem is emlékszem, mikor volt ilyen alacsony, homokpadokkal teli a Duna, mint az idén. Óriási a zátony!
Sokat fotóztam, de azt hiszem számotokra is ismerős már ez a táj és bizonyára unnátok, ha mind megmutatnám. :) Válogatok belőlük, de nem lesz napokra bontott beszámoló menü ismertetéssel, stb., mint anno! Ismétlésnek tűnne!:)

A víz ismét teljesen átformálta a partot, szinte minden évben más. Mivel két évet kihagytunk a változékony időjárás és árvizek miatt, hát nagyot néztünk hogy megváltozott!

A gyerekek is változtak, megnőttek. Rólunk nem is beszélve! Hogy mennyire megnőttünk!:)))

A Sugó - Duna torok. 

A zátony.

Hárman mentünk "öregek", mint előkészítők, sátorverők, berendezők.




Este mindig nagy tábortüzünk volt, amit nappal egy legyintéssel fel lehetett éleszteni. Aranyember volt a tűz meggyújtója és mindvégig őrzője.

A napfelkelte fotózását idén se hagyhattam ki! Csodás fényeket produkált a reggel.












Néhány nap múlva - ahogy apadt a folyó -, itt már komoly homokpadok bújtak elő a víz alól.


Elkészült a "nappali", helyre került az asztallap és a padok lapjai is.

Hamarosan megérkeztek gyerekeink, unokáink és élveztük a fák adta árnyat, pici légmozgást, a víz közelségét, ami nagyszerűen csillapította hőérzetünket, hiába volt 34-36 fok. Itt minden elviselhető.





Olyan nagyok lettek!:) 

Ez 2013-as popószelfi...:)

Ez régebbi...:)



Elmaradhatatlan...

Esti móka.

Éjszakai járat.


A kis erdőben épül a bunki. Sokat dolgoztak rajta.


Ez az igazi, A HELY!:) 


Boldizsár felfedező úton. Jól lefoglalta magát, sok új tapasztalatot szerzett.:)




Ügyességi bemutató...:)

Közben nekem haza kellett jönnöm, mert sürgősen kellett két lámpa, két kis tállal, amire nem tudtam nemet mondani! Rapid módon dolgoztam a hőségben, még éjszaka is, hogy mielőbb elkészüljek és visszamehessek. Sikerült.


Egy ikerpár 60. szülinapjára kapta ezt az ajándékot. A megrendelőmnek tetszett, remélem nekik is!

Igyekeztem vissza a zátonyra, de már csak másfél napra futotta, így aztán az ottan életről kevés kép készült. Beharangozták a rossz időt, amit ekkora tábori felszereltséggel komolyan kellett venni. Nincs rémesebb dolog, mint vizes sátrakat összecsomagolni...

A gyerekek - velünk együtt - szokásosan jól szórakoztak.

Búcsúzós fotók. 






Nekem még másnap maradt időm és néhány gigám a fotózára, úgyhogy elmentem a zátony végére és átkukkantottam a túloldalára is. Erről mutatok most képeket nektek.

Visszanézve a táborhelyre.

Egyre lejjebb vonult a Duna.

Szarvastehén és borjának lábnyoma, kb. 50m-re tőlünk.:)

Gyönyörű lábnyom.

Az erdő színesedik a nagy hőségtől.

Homokpadok... Csoda, hogy volt hajózás! Naponta láttuk jönni - menni valamennyit.






Ennél a kőgátnál van vége a zátonynak. 

Visszatekintve.

A mögöttünk lévő bent rekedt víz.



Séta visszafelé.





Vadkacsák nyoma.



Utolsó reggel..., pakolás.:(




Mintha búcsúzna a nyár...


Az asztalt, padot tartó tuskók maradnak. Előfordul néha, hogy arra járók tüzet raknak belőle, de mindig hagynak...

Bepakoltunk mindent és elhagytuk kedvenc helyünket. 


Szép volt, jó volt. Köszönjük a sorsnak, hogy két év után ismét - itt is - együtt lehettünk!

Remélem, nektek is jutott valami szépség ebben a forró nyárban!
Kellemes szabadnapokat, jó programokat kívánok minden bekukkantónak!:)


8 megjegyzés:

Kavics írta...

Nagyon tetszenek a finom homokot közelről mutató képek és a napfelkelte. Boldizsár mosolya egyre varázslatosabb, mi több hódító. :-))
Környezetismeret, biológia, kézműveskör, csapat- és családépítőtábor. A legszebb és legtöbb amit gyerek nyaralásra - az életre - kaphat.
Igen, vége a nyárnak. A héten először éreztem az ősz illatát, párás-nyirkos reggelek, eső, hulló falevelek, változó színek.

kyOrsi írta...

ezeket a táborozásokat sem Ti, sem a gyerekeid, sem az unokáid nem felejtik el soha! ez meseszép hely, gyönyörű kikapcsolódás.

Megmondom őszintén, a képeid láttán egy kicsit irigykedtem... :)

...és igen, a bejegyzésed címéről azonnal eszembe jutott ez a vers, nagyon szerettem mindig is...


Móra Ferenc: A CINEGE CIPŐJE


Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.

Tiffanylda írta...

KyOrsi, lehet, hogy nem hiszed, de ezt a verset akartam feltenni a poszt végére!:)) Aztán úgy döntöttem, hogy mégsem, mert akkor hátha azt mondják, hogy "a tanító néni nem tud szabadulni a megszokott versektől"...:) Nagyon-nagyon szeretem én is, köszi, hogy ide írtad!!!
Remélem nagyon, hogy sikerült az unokákat is beoltani természet, zátony, Duna - ügyben, hisz már ők is évek óta járnak és várják!:)
Megértem azt is, hogy irigykedsz, ehhez nem kell irigy természet, csak szabadság érzés, egy kis kalandvágy, empátia!;)

Tselszi írta...

En bizony szivesen olvastam volna a napra lebontott utibeszamolot, de igy is olyan sok jo kepet hoztal,mind a partlakok-akikkel a zatonyon osztoztatok-labnyomairol,termeszetrol,zatonyos eletkepekrol,a siserehadrol es Boldizsarrol,akinek oly edes szoszke haja,huncut szemei es mosolya van. Koszi,hogy kepeiden at erezhettunk mi is egy kis dunai hangulatot! :)
A lampak es talacskak nagyon szepek lettek,biztosan lenyugozik majd a megajandekozottakat! :)

Tiffanylda írta...

Tselszi, igazán kedves vagy és tudom, hogy Te szívesen olvasnál, de most pl. az üvegezés miatt is fennakadás volt az adminisztrációban, úgyhogy jobb ez az egy poszt, bőven elég!:) Direkt sok képet tettem, hogy azért érezni lehessen a dunai feeling-et!:) Örülök, hogy minden tetszett!Puszi:)

Melinda Sásdi írta...

Most és mindig csodás fotókatkészítettél. Soha nem unom meg olvasni a beszámolóidat sem. Boldi is milyen sokat nőtt. Június végén volt szerencsém személyesen is látni a nagyfiút. Nagyon huncut mosolya van.
További szép nyarat és annál kellemesebb őszt kívánok.

aranyos fodorka írta...

Ha van egy jó helyed, ahová el lehet menekülni a zaj, a meleg, a gondok elől, akkor ott, azt hiszem boldog lehet az ember. Ha a szeretteit is magával tudja vinni, akkor az a földi mennyország lehet.
Ha mindezekről a barátainak fényképeket is mutat, akkor az már "túl sok a jóból, álom talán"....
Szóval köszönet a csodás beszámolóért - én nem szégyellem leírni, hogy picikét irigykedve olvastam. Szívből kívánom, legyen még sok ilyen nyaratok ezen a mesebeli szigeten !

Tiffanylda írta...

Melinda Sásdi, köszönöm!:) Boldizsár valóban huncut szépség, nem tudunk betelni vele.:) Én is kívánok szép nyárvéget és - most hallottam, megérkezett a kis Hugi, gratulálok!!! - boldog babázást!:)

Aranyosf.: valóban kiváltságosnak érzem magunkat és sokszor el is gondolkodom azon, hogy talán le sem kéne írnom, mert...
Köszi a jókívánságot, szeretnénk még sokszor itt "lazulni"!:)

Üzemeltető: Blogger.

 
Design by Wordpress Theme | Bloggerized by Free Blogger Templates | Macys Printable Coupons