2012/08/12

Ajándék, Barcelona 35.

Reggel korán keltünk és izgatottak voltunk, nehogy eltévedjünk, vagy lekéssük a gépet! Épp hogy pirkadni kezdett, mikor elindultunk a szállásunkról.


A metró aluljárója kegyetlen hosszú! Sokat gyalogoltunk, de ez a sietős, izgalmas gyaloglás más, az ember lemerevedik, hátán folyik a víz! Főleg, mikor a végére ér és kiderül, hogy ellenkező irányba kellett volna menni...:((( Vissza az egész! Végre, megtaláltuk az ellenkező irányt és enyhe gyomorgörccsel vártuk a járgányt, ami nagyon lassan érkezett.
A repülőtéren gyanús lehettem, mert levetették velem a cipőmet - már odafele is! -, természetesen motozás, stb., elég kínos ez a hercehurca annak, aki nem szokott hozzá, de mindenki megértő. Én is..., csak mindig lemaradok, mert meg kell várnom, míg visszakapom a cipőmet!:(
A légikisasszony közölte, hogy a repedésig teli bőröndömbe legyek szíves betenni a batár fényképezőgépemet - ami a nyakamban lógott -, meg a retikülnek nevezett vászon szütyőt, mert különben nem csekkolhatok be. Na, ez nagy feladat volt! Aranyembert már beengedték, a túloldalról nézte hogy kínlódok, de aztán visszajött, rátaposott a bőröndömre, amibe a "retikül" bement - egy hűtőmágnes eltört és a tízórainkon, mintha átment volna az úthenger -, a fényképezőt meg sem próbáltuk betenni, hanem egy hirtelen mozdulattal a nyakába vette és a kabátja alá rejtette. Igazi hős volt, így aztán engem is átengedtek! Mit képes megtenni egy férj a feleségéért, ha nála vannak a szendvicsek!:))) Leizzadtam rendesen...
Végre a gépen ültünk, nagy nehezen a kis bőröndjeinknek is találtak helyet. Kezdődhetett a fotózás! Óriási a forgalom, percenként indulnak, érkeznek a gépek. Sorunkat várva, elég sokáig gurultunk erre-arra.




Végre, mi kerültünk sorra, lendületet vett a gép és felröppentünk.
Gyönyörű volt látni a várost, a tengert felülről!

A jeges ablak...,
egy kis Alpok...,
... itt már a Balaton keleti része...,
... és Tihany!:) Ugye milyen szép?

Egy kevés a Dunából...
... és már meg is érkeztünk Budapestre. Kezdett ereszkedni a gép.



Leszállás, végállomás.
Gyönyörű napokat kaptunk ajándékba, amit soha nem fogunk elfelejteni! Jó lenne még visszatérni, de ne legyünk elégedetlenek!...
Mindenkinek szívből ajánlom , ha szeretne csodákat látni, irány Barcelona!!!:) Legyen szerencsétek!
Itt, már hazafelé...
Így volt, szép volt, mesés volt.
Köszönöm, hogy elolvastátok a beszámolómat, velem tartottatok!
Utoljára még ezt a dalt beteszem, ami sosem lesz számomra elcsépelt, unalmas. Talán ezek után ti is megértitek!:)
Pont 20 éve a kedvencem..., azóta épp az 5. olimpiát láthatjuk!:)


Kellemes vasárnapot!

6 megjegyzés:

Susu írta...

Fantasztikus utatok volt!
Köszönet a csodás beszámolóért! :)

Mirci írta...

Annyira jó volt ez a beszámoló, bár titkon reméltem, hogy sosem lesz vége! :)
Egyébként most egy kicsit izgulok, hogy a repteres képeket megmutattad. Augusztus végén én is repülni készülök, igaz nem először, de először egyedül. Nehezen szólalok meg más nyelven, szóval remélem nálam nem kérnek semmit, hogy tegyek a csomagba, mert tutira bepánikolok. :) A férjed pedig tényleg egy aranyember! ;)

Éva Erdős írta...

Köszönöm! :)

Kati írta...

Hát ez csodás évfordulós ajándék volt mindkettőtöknek:)
Én még Magyarországon kívül sehol sem jártam, sajnos, nekem Budapest is olyan nagy élmény volt a tavaly nyáron, mint nektek Barcelona:)

Judit Gödről írta...

Öröm volt veled tartani ezen az utazáson, remek képeket mutattál, köszönet :)

Lászlóné Brigitta Domokos írta...

Szia!
Bár mostanában nem nagyon volt időm olvasni, de most bepótoltam és mondhatom, hogy csodálatos helyen voltatok! És köszönöm a tartalmas beszámolót. Ha egyszer a páromat kitudom mozdítani itthonról biztos hogy ráveszem, hogy oda is vigyen el!

Üzemeltető: Blogger.

 
Design by Wordpress Theme | Bloggerized by Free Blogger Templates | Macys Printable Coupons