Alakulunk

Reggel mindenki elindult végre a dolgára. Azt hittem - ha lassan is, de - majdnem gyógyult mindenki.
A legkisebbet kontrollra kellett vinni.
Gyorsan bedagasztottam egy joghurtos kenyeret - már nem tudom kitől van a recept, bocs! - főztem káposztás tésztát Aranyembernek - mert az bizonyítottan meg szokta gyorsítani nála a gyógyulást, bármi is legyen a diagnózis - és még egy kis üvegezésre is maradt időm, az elkezdett cserepes zöldek mellé tűzhető tulipán díszeket fejeztem be. Rózsaszínnek látszó, ámde fehér papíron fekszenek... Már megint a fényv--iszonyok!!!

Kenyér épp a sütőbe..., mikor is gyerek hangot hallok! Hát, a legkisebb dugta be a fejét anyukájával... Még nem mehet oviba, mert lassan múlik az a fránya köhögés!
Anya jobbra el, vissza a munkahelyre, mi meg folytattuk a tegnapi várépítést, amit nagyon szeret.
Közben kisült a kenyérke - már tudom, Trollanyu joghurtosa, de hogy kitől?:( - rácsra tettük és sétáltunk egyet.
A képen már kihűlt állapotában látható. Nem lett túl magas, de nem az a lényeg!

Séta közben szedtünk Papának csipkebogyót, mert ő azt eszi naponta, nem holmi C-vitaminokat!...Nem fotóztam le, mert a zsebünkben hecsedli lekvárrá avanzsált...:)))
Viszont találtunk nagyon szép, csillogó levelű, kicsi mahóniákat, ami mindkettőnknek nagyon tetszett.

Gyorsan elment az idő, Jakabért hamarosan jött apukája. Én sem szomorkodtam egyedül sokáig.:)
A vacsorához megszegtük a kenyeret, nagyon finom lett! Máskor is készítek ilyet.

Közben Bogi - az egyetlen unoka, aki eddig tartotta a frontot -, belázasodott... Nem tudom még hogy alakulnak az elkövetkezendő napok, majd meglátjuk!

Legfontosabb a prevenció!!! Aki erről lekésett, pihenjen sokat és használja a beváltakat!
Kellemes estét, jó pihenést mindenkinek!