Vakáció, egy dunai zátonyon 1.

A nosztalgiázás alant megtörtént, térjünk a lényegre!

Le kell írnom az előkészületeket, hogy jobban tudjátok értékelni ezt az egész zátonyosdit, mert ez nem egy pikk-pakk dolog, lefutok a strandra!...:)))

Három éve vártuk, hogy megfelelő legyen a Duna vízállása és kiemelkedjen a "mi" homokzátonyunk,  ugyanakkor az időjárás is kedvezzen a sátorozásnak. Az idén végre minden összejött!:)

Naponta nézegettük a neten a vízállást és örültünk, amikor 4m-ről elindult visszafelé a víz. Nekünk kb. 3.40m kell ahhoz, hogy egy kis part is legyen... Éjjel, ha elmegy egy nagy hajó, akkor a víz ne csiklandozza a sátorban a talpunkat... Fontos!:D

A kenu már izgatottan várta az udvaron - két bakon - a vizet, de eddig csak az égből kapta. Fiam megragasztotta a gyanús helyeket, Benedekkel lemosták, rendbe tették. Új üléseket és egy hercig kikötőzsinórt  is kapott.

A "kis házban" már össze voltak készítve a sátrak, polifomok, hálózsákok, napernyők, fáklyák, vizeskannák, bográcsok, háromláb, rács a tűz fölé, szerszámos láda, viharlámpa, gázfőző, mécsesek és millió egyéb.

A hosszú előszobánkban két óriási műanyag kosárba rakosgattam a háztartási miegymást. Műanyag tányérok, poharak, evőeszközök, merőkanál, különféle kiszedők, kislábos, nagylábos, teafőző, szűrőtál, vágódeszka, stb....
A lányokkal összeállítottuk a menüt és ahhoz az összes hozzávalót.
Lisztek, só, cukrok, morzsa, száraztészták, méz, porélesztő, kakaó, kávé, teák, lekvárok, ecet, sok olaj, pirospaprika, ketchup, majonéz, mustár, torma, sokféle fűszer és konzervek - leginkább hal, máj, paradicsom...
Egy ezeréves fémdobozba - aminek van egy kis szellőzése és atombiztos egerek, békák ellen - gondosan becsomagoltam a frissen vásárolt füstölteket, sajtokat. Egy nagy műanyag dobozba pedig a vajakat összetömörítve.
Külön zsákban a fürdőszoba + az összes fólia, zacskó, szalvéta, gyufa, szemetes, mosogatószer, gyógyszerek, lalala...
Kisgyermekes lányaim hozták magukkal a gyerekek által megszokott extrákat + játékokat, könyveket.
Valójában elvittük az egész házat!:DDD  Mindegy, hogy 3 napra mész, vagy 3 hétre, ugyanaz kell - het!...

Július 7-én, egy kis teherautóra tették a fiúk a kenut és mellé a rengeteg cuccot, ami 1-2 hetes túléléshez szükségeltetik 15 főnek. Most nem vittünk kannában sült malackát, viszont kezdésnek egy nagy tepsi fasírtot, paradicsomot és szendvicseket igen!

Ebéd után - meglehetősen későn - indult itthonról a táborépítő csapat, 4 személlyel. Úgy gondoltuk, hogy felverjük a sátrakat, mindent elrendezünk és másnap jönnek az anyák a  gyerekekkel.
Férjem, vőm a teherautóban, Kata lányom és én,  személyautóban utaztunk  Bajára. Du. fél 4-re értünk oda,  vásároltunk friss kenyeret, tojást, tejfölt.
Bajai barátnőm - akiről írtam az előszóban, Bp.-en él -, előbb odaért már a rokonaihoz és tűkön ült, hogy mikor szállunk végre vízre! Megkaptuk a sógora motorcsónakját, ami esetünkben pótolhatatlan a zátonyi mindennapokhoz.
Leparkoltunk a Sugó partján és vízre tettük a kenut, a motorcsónakot, majd mindkettőt dugig raktuk cuccokkal. Természetesen nem fért be minden, így a motorossal még egyet kellett fordulni...

Barátnőmmel, a dugig rakott kenuba ültünk és végre elindultunk!!! Ezt a percet vártuk mindketten! Mennyei érzés volt az őrületes kánikulában a vízközel és a Duna illata!:) Addig kellett csak erősen evezni, amíg kiértünk a Sugovicából a nagy Dunára, annak is a közepére. Onnan már szinte csurogtunk a kb.10 km-re lévő zátonyig. Nem vagyok egy "iszós" fajta, de a folyó közepén kinyitottunk egy-egy sört - régi szokás szerint - és ittunk arra is, meg erre is...:))), főleg arra, hogy végre, újra itt lehetünk és innen már csak a "dolce far niente"...!:)

Itt a kenu orrát láthatjátok az üres sörös dobozommal, ahogy csurog a nagy - nagy Dunában .:)))
Dög meleg volt! Átvedlettünk fürdőruhába és élveztük a kora esti napot, ami egészen más ott, mint itthon... 
Folyt. köv.