Emlékszem, hogy fülünket a rádióra tapasztva hallgattuk, amikor Lajka kutyát elindították az űrbe és én zokogtam, amikor megtudtam, hogy soha többé nem tér vissza!?...
Aztán mikor Gagarin következett, a család kicsit szkeptikus volt..., nem, ez lehetetlen! Ember az űrben???... Aztán mégis! Kisebb zűrök voltak a híradással, talán azért hitetlenkedtünk, meg akkoriban - is - sok minden másért...
Képzeljétek, én Őt láttam Pécsett!!!:) Egy nyitott, Csajka nevű, reprezentatív autóban állt és mosolyogva integetett az út két oldalán éljenző és apró zászlókat lengető tömegnek. Nagyon sármos srác volt, legalább is nekem nagyon megdobogtatta a szívemet, egy igazi HŐS!:))) Uramisten, ez nem is "ovis" szerelem volt... és már 50 éve???:((( Szeretettel emlékszem rá, kedves mosolyára, szimpatikus egyéniségére. Sajnálom, hogy fiatalon kellett elhagynia örökre a Földet!
A gyerekeim már a róla elnevezett általános iskolába jártak...
Kár, hogy az összes fotó torz, nem látszik, hogy milyen szép ember volt!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése