Nem sok ilyen "puritán" tálat készítettem, ami csak olyan mindennapi üvegből készül. Épp ezért kellett hozzá a sok, színes üvegbogyó, meg némi vajszín, hogy feldobja.
A pécsi kiállításomon gondot is okozott, mert nem tudtuk sehova besorolni a színe miatt. Valahogy nem passzolt sehova! Erika barátnőm, aki legnagyobb örömömre "önként" - szeretetből - vállalja mindig a kiállításaim berendezésének oroszlán részét, mindenképpen ki akarta tenni! A végén már mondtam, hogy hagyjuk a csudába, ne erőltessük! Erika viszont semmiben nem ismer lehetetlent!:) Megtalálta a megfelelő helyét a széles ablakpárkányon, egy szép, selyem alátéttel.
A poén most jön! Ezt vették meg először!:)
Elolvasni, elgondolkodni...
3 órája
7 megjegyzés:
Tudod miért? Mert olyan egyszerüen szép!!!:-)))Nekem igenis tetszik.:-))
OK!:))) Szólj, ha kérsz!:)
Én sem csodálkozom, hogy lecsaptak rá. :))
Vajjon mi a csodának nem tudok kommentelni ??? (Harmadik kísérlet...ha mindhárom látszana majd, bocs...)
Szóval azt írtam, hogy így van ez, amit az alkotó nem nagyon értékel, az meg a vásárlónak azonnal megtetszik.
Bennem valamiféle télies,deres-zúzmarás-havas hangulatot ébreszt.
No, úgy látom ez végre sikerült...
Hááát, ilyen a "hideg", színtelen katedrálüveg, amit egy kis színnel fel kell melegíteni!:)
Ez is olyan szép, olyan kis "ártatlan"!!
Megjegyzés küldése