Főszereplőnk kissé megilletődve - egy kis kényszeres mosollyal a szája sarkában - követte a szöveget, dalokat. Időnként lábujjhegyre állt, hogy meggyőződjön, itt vagyunk-e még. A szemkontaktus után megnyugodva visszaállt.
A gondosan készített ajándékokat már felszabadultan adta át édesanyjának és a nagymamáknak.
5 megjegyzés:
Ezzel a gyerekkel nem lehet betelni! :) :)
Tündér a kis Boldi! Gondolom nem maradt szárazon a zsepid?:-))
Tipitá: én is így vagyok vele! :D
Éva: köszönjük. Látom, ismerős neked is ez az érzés.:)
Én nem értem, hát nem a "múlt héten" született ??? És már óvodás ???
Aranyos fiúcska lett a szép babából.De ha rágondolok, hogy pár bejegyzés múlva iskolás lesz, aztán meg mondjuk külföldre megy egyetemre - stb... nem értem mitől rohan ennyire az idő....
Aranyos fodorka: szédületes tempóban megy az idő! Igyekszünk gyakran résen lenni, hogy Boldizsár - és további 5 unokánk - fejlődését követhessük, így néha elkapjuk az idő frakkját! ;)
Megjegyzés küldése