Évfordulónk

Rég írtam. Sok minden történt, amiről beszámolhatnék és talán egyszer meg is teszem.
Ma viszont semmi pénzért nem hagynám ki, hogy megemlítsem a 46 év együtt töltött, közös életünk évfordulóját. :)  Ezt a verset megtaláltam magunknak.
Köszönöm, hogy ráleltem és köszönöm, hogy Rád leltem és hogy együtt tölthetjük ezt a napot, ha nem is olyan romantikusan, mint anno, de együtt!:)

Illyés Gyula: Mert szemben ülsz velem...

Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod látom
és nincs mellette az enyém,
ahogyan megszoktam a fotografiákon
és előszobák tükörén;

mert szemben ülsz s csupán rajtad s nem épp úgy rajtam

látom az idő nyomait

s önzésem azt hiszi, én a régi maradtam;

a szívem elfacsarodik.

Ha nézne úgy szemem, ahogy negyvenöt éve

s te akkor az vagy, ami ma:

sose találkozunk! Egymást észre se véve,

nem lelünk egymásra soha!

Élünk bár egy időt, ha akkor a hajam már

olyan, amilyen ma: fehér,

lakunk bár egy szobát, nem én mellém akarnál

feküdni, ha leszáll az éj.

Véletlen ennyi kell - esélyek milliárdja! -

hogy minden idők végzetes

egyetlen egyeként birjalak, azt kivánva,

egyetlen egyedként szeress?

Mert szemben ülsz - hol is? Míg én itt egymagamban

nézek vissza és kérdezek, -

mint a célzóra, ha a golyó visszapattan,

sebet én kapok, éleset.

Mert szemben ülsz... Ne üljünk másképpen mi sosem már

csak egymás mellett, szorosan,

mint a régi nyitott ülésen az utaspár,

ha jéggel jött a szélroham.

Üljünk mindvégig úgy, mint - emlékszel még, barátném?

akkor, repülve, szánon, ott,

Sásdon, a hóviharban! - türjem csak ostorát én,

mellemre vonva homlokod.

Szálljunk mindvégig így, hisz a szomj úgy lobog még,

ha itt, vagy csillag-messze vagy,

hisz csillag-űrt s időt ma is átkóborolnék,

hogy megtaláljalak. ;)