Nagy utazás 3.

Az Isar folyó feletti hídon átkelve...

... érkeztünk meg Németország egyetlen épségben fennmaradt, erődített városkapujához. (Nem a legszerencsésebb fotó, de a többi nem sikerült).

Az óváros teljesen megőrizte középkori hangulatát. Gyönyörű karban tartott házak sorakoznak sűrűn egymás mellett. A kockakő nem csak a sétálóutcát fedi, a mellékutcákban is az van.

Időnk rövidsége miatt igyekeztünk megkeresni a városházát, ahol a szüleim összeházasodtak.
Egy kedves rendőr hölgytől kértünk útbaigazítást, aki rámutatott a háta mögött lévő épületre.:) Gyanús volt már este is, hogy ez lesz az, de nem láttuk a házon a feliratot, meg a zászlókat sem, pedig kiszúrták a szemünket.:) Túl fáradtak voltunk...
A felirat és a zászlók...

Az épület, amit nehéz volt bevenni nagysága miatt.

Három, XIV-XV. századi épület egyesítésével alakították ki. Legkorábbi része a kiugró reneszánsz erkély. Mesebeli! A többi része is.

Bekukucskáltunk a kapun és meglepetésünkre egy kiállításmegnyitó közepébe cseppentünk. Az emeleti díszteremből kivetítőn követhettük sokad magunkkal az ünnepséget.
Nagyon megható és ünnepi érzés lakozott a szívünkben, nem egészen a kiállítás miatt... Csak azt bánom utólag, hogy a rengeteg poharakba töltött, vendégváró pezsgőből nem vettünk mi is egyet magunknak, mint ahogy a sok betérő tette, mert lett volna mire koccintanunk! Hogy végre eljutottunk IDE és láthatjuk A HELYet!:) Boldogok lennének a szüleim..., de már nem oszthatom meg velük az élményt.

Megcsodáltuk a mennyezetet, hatalmas gerendákat, a bejárati ajtót belülről és élveztük a varázslatos hangulatot.

Kár, hogy nem láthattuk a dísztermet, melynek a faburkolatú falain az 1475-ös landshuti hercegi ESKÜVŐ jelenetei vannak! Ezt az eseményt 1903 óta négyévenként bemutatják - Landshuter Hochzeit néven - nagy fesztivál keretében, ami sok látogatót vonz a városba.

Ezután, a kb. száz méterre álló Szent Márton templomba mentünk, mely többek között arról híres, hogy a téglából épült 131m-es tornya a világ legmagasabbja.

A főajtó és mindegyik mellékajtó egy-egy építészeti remekmű.

 A főhajó 30 méter magas.

Gyertyát gyújtottunk... és abban a pillanatban megszólalt az orgona... Itt egy kicsit elérzékenyültünk, majd mikor tovább léptem fotózni, elhallgatott az orgona... Csak akkor szólt, mikor meggyújtottam és emlékeztünk. Értitek ezt? Hihetetlen érzés volt! Mintha csak nekünk játszott volna . A főoltárhoz érve láttuk, hogy egy fiatalember elszalad az oltár előtt és egy kulcsot rejt egy kis fiókos szekrénybe. Ő volt az orgonista. Csak miattunk jött, valószínű küldték, erre a pár meghitt percre!:) Köszönjük.

A templom minden része és berendezése építészeti, művészi érték. Győződjetek meg róla a képek alapján!

Elhagytuk a templomot.

Az utcára érve boldogan konstatáltuk, hogy kisütött a nap. Természetesen ezt is nekünk küldték...:)
Észrevettük, hogy fekete ruhás zenészek gyülekeznek a városháza előtt. Odasétáltunk, hogy megnézzük mi lesz itt.

Nem is kellett sokáig várni, hogy rázendítsenek a muzsikusok. Kiderült, hogy ők a helyi zeneművészeti iskola jazz - zenekara, akik egy jól ismert Diana Krall számmal kezdtek - nagy kedvencünk - és hasonlókkal folytatták, kiválóan! Ez is csak nekünk és értünk történt.:) Köszönjük.

Szombati nap lévén sokan sétáltak az utcán, rengeteg kisgyerek szaladgált, babakocsikat toltak anyukák és idősek, barátnők, barátok beszélgettek a teraszos kávézókban, sörözőkben. Mindenki örült, hogy kisütött a nap és a jó hangulathoz csak hozzásegített a kellemes zene.

Pár percen belül megjelent még két zenekar, egyikük régi német dalokat énekelt - zöldek -, másikukat már nem vártuk meg, mert rég elmúlt délután kettő és farkas éhesek voltunk.

Befordultunk a legközelebbi  mellékutcába, hogy keressünk egy gyorséttermet. Nem kellett sokáig mennünk, találtunk is, méghozzá vietnámit, amit máskor keresve sem sikerül.:)

A tulaj csak ránk várt, mi meg a fantasztikus Pho levesre, amit már ettünk itthon étteremben és itt is ki szerettük volna próbálni. Most sem csalódtunk benne.:) Ezt is köszönjük.

Teli hassal indultunk tovább a parkoló felé, majd irány Koblenz!

Egy buszmegálló csinos várója...:)

Diana Krall zenéje, amit a zenekar játszott.




Folyt. köv.

Legyen szép napotok!:)