Még a viharos időjárás előtt 1-2 órával megérkeztünk a Dunáról, kipakoltunk és azóta éljük hétköznapi életünket.
Az imént csuktam be szobánk ablakát, mert a megszokott 23-24 fokos benti hőmérséklet helyett már csak 20 van, ami hidegnek hat. Milyen az ember, még a hőséget is képes megszokni!
Gyönyörű volt az idei vakáció, mindannyian elégedettek lehetünk.:)
Nem is emlékszem, mikor volt ilyen alacsony, homokpadokkal teli a Duna, mint az idén. Óriási a zátony!
Sokat fotóztam, de azt hiszem számotokra is ismerős már ez a táj és bizonyára unnátok, ha mind megmutatnám. :) Válogatok belőlük, de nem lesz napokra bontott beszámoló menü ismertetéssel, stb., mint anno! Ismétlésnek tűnne!:)
A víz ismét teljesen átformálta a partot, szinte minden évben más. Mivel két évet kihagytunk a változékony időjárás és árvizek miatt, hát nagyot néztünk hogy megváltozott!
A gyerekek is változtak, megnőttek. Rólunk nem is beszélve! Hogy mennyire megnőttünk!:)))
A Sugó - Duna torok.
A zátony.
Hárman mentünk "öregek", mint előkészítők, sátorverők, berendezők.
Este mindig nagy tábortüzünk volt, amit nappal egy legyintéssel fel lehetett éleszteni. Aranyember volt a tűz meggyújtója és mindvégig őrzője.
A napfelkelte fotózását idén se hagyhattam ki! Csodás fényeket produkált a reggel.
Néhány nap múlva - ahogy apadt a folyó -, itt már komoly homokpadok bújtak elő a víz alól.
Elkészült a "nappali", helyre került az asztallap és a padok lapjai is.
Hamarosan megérkeztek gyerekeink, unokáink és élveztük a fák adta árnyat, pici légmozgást, a víz közelségét, ami nagyszerűen csillapította hőérzetünket, hiába volt 34-36 fok. Itt minden elviselhető.
Olyan nagyok lettek!:)
Ez 2013-as popószelfi...:)
Ez régebbi...:)
Elmaradhatatlan...
Esti móka.
Éjszakai járat.
A kis erdőben épül a bunki. Sokat dolgoztak rajta.
Ez az igazi, A HELY!:)
Boldizsár felfedező úton. Jól lefoglalta magát, sok új tapasztalatot szerzett.:)
Ügyességi bemutató...:)
Közben nekem haza kellett jönnöm, mert sürgősen kellett két lámpa, két kis tállal, amire nem tudtam nemet mondani! Rapid módon dolgoztam a hőségben, még éjszaka is, hogy mielőbb elkészüljek és visszamehessek. Sikerült.
Egy ikerpár 60. szülinapjára kapta ezt az ajándékot. A megrendelőmnek tetszett, remélem nekik is!
Igyekeztem vissza a zátonyra, de már csak másfél napra futotta, így aztán az ottan életről kevés kép készült. Beharangozták a rossz időt, amit ekkora tábori felszereltséggel komolyan kellett venni. Nincs rémesebb dolog, mint vizes sátrakat összecsomagolni...
A gyerekek - velünk együtt - szokásosan jól szórakoztak.
Búcsúzós fotók.
Nekem még másnap maradt időm és néhány gigám a fotózára, úgyhogy elmentem a zátony végére és átkukkantottam a túloldalára is. Erről mutatok most képeket nektek.
Visszanézve a táborhelyre.
Egyre lejjebb vonult a Duna.
Szarvastehén és borjának lábnyoma, kb. 50m-re tőlünk.:)
Gyönyörű lábnyom.
Az erdő színesedik a nagy hőségtől.
Homokpadok... Csoda, hogy volt hajózás! Naponta láttuk jönni - menni valamennyit.
Ennél a kőgátnál van vége a zátonynak.
Visszatekintve.
A mögöttünk lévő bent rekedt víz.
Séta visszafelé.
Vadkacsák nyoma.
Utolsó reggel..., pakolás.:(
Mintha búcsúzna a nyár...
Az asztalt, padot tartó tuskók maradnak. Előfordul néha, hogy arra járók tüzet raknak belőle, de mindig hagynak...
Bepakoltunk mindent és elhagytuk kedvenc helyünket.
Szép volt, jó volt. Köszönjük a sorsnak, hogy két év után ismét - itt is - együtt lehettünk!
Remélem, nektek is jutott valami szépség ebben a forró nyárban!
Kellemes szabadnapokat, jó programokat kívánok minden bekukkantónak!:)
8 megjegyzés:
Nagyon tetszenek a finom homokot közelről mutató képek és a napfelkelte. Boldizsár mosolya egyre varázslatosabb, mi több hódító. :-))
Környezetismeret, biológia, kézműveskör, csapat- és családépítőtábor. A legszebb és legtöbb amit gyerek nyaralásra - az életre - kaphat.
Igen, vége a nyárnak. A héten először éreztem az ősz illatát, párás-nyirkos reggelek, eső, hulló falevelek, változó színek.
ezeket a táborozásokat sem Ti, sem a gyerekeid, sem az unokáid nem felejtik el soha! ez meseszép hely, gyönyörű kikapcsolódás.
Megmondom őszintén, a képeid láttán egy kicsit irigykedtem... :)
...és igen, a bejegyzésed címéről azonnal eszembe jutott ez a vers, nagyon szerettem mindig is...
Móra Ferenc: A CINEGE CIPŐJE
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.
KyOrsi, lehet, hogy nem hiszed, de ezt a verset akartam feltenni a poszt végére!:)) Aztán úgy döntöttem, hogy mégsem, mert akkor hátha azt mondják, hogy "a tanító néni nem tud szabadulni a megszokott versektől"...:) Nagyon-nagyon szeretem én is, köszi, hogy ide írtad!!!
Remélem nagyon, hogy sikerült az unokákat is beoltani természet, zátony, Duna - ügyben, hisz már ők is évek óta járnak és várják!:)
Megértem azt is, hogy irigykedsz, ehhez nem kell irigy természet, csak szabadság érzés, egy kis kalandvágy, empátia!;)
En bizony szivesen olvastam volna a napra lebontott utibeszamolot, de igy is olyan sok jo kepet hoztal,mind a partlakok-akikkel a zatonyon osztoztatok-labnyomairol,termeszetrol,zatonyos eletkepekrol,a siserehadrol es Boldizsarrol,akinek oly edes szoszke haja,huncut szemei es mosolya van. Koszi,hogy kepeiden at erezhettunk mi is egy kis dunai hangulatot! :)
A lampak es talacskak nagyon szepek lettek,biztosan lenyugozik majd a megajandekozottakat! :)
Tselszi, igazán kedves vagy és tudom, hogy Te szívesen olvasnál, de most pl. az üvegezés miatt is fennakadás volt az adminisztrációban, úgyhogy jobb ez az egy poszt, bőven elég!:) Direkt sok képet tettem, hogy azért érezni lehessen a dunai feeling-et!:) Örülök, hogy minden tetszett!Puszi:)
Most és mindig csodás fotókatkészítettél. Soha nem unom meg olvasni a beszámolóidat sem. Boldi is milyen sokat nőtt. Június végén volt szerencsém személyesen is látni a nagyfiút. Nagyon huncut mosolya van.
További szép nyarat és annál kellemesebb őszt kívánok.
Ha van egy jó helyed, ahová el lehet menekülni a zaj, a meleg, a gondok elől, akkor ott, azt hiszem boldog lehet az ember. Ha a szeretteit is magával tudja vinni, akkor az a földi mennyország lehet.
Ha mindezekről a barátainak fényképeket is mutat, akkor az már "túl sok a jóból, álom talán"....
Szóval köszönet a csodás beszámolóért - én nem szégyellem leírni, hogy picikét irigykedve olvastam. Szívből kívánom, legyen még sok ilyen nyaratok ezen a mesebeli szigeten !
Melinda Sásdi, köszönöm!:) Boldizsár valóban huncut szépség, nem tudunk betelni vele.:) Én is kívánok szép nyárvéget és - most hallottam, megérkezett a kis Hugi, gratulálok!!! - boldog babázást!:)
Aranyosf.: valóban kiváltságosnak érzem magunkat és sokszor el is gondolkodom azon, hogy talán le sem kéne írnom, mert...
Köszi a jókívánságot, szeretnénk még sokszor itt "lazulni"!:)
Megjegyzés küldése