Nyári szünet

Öt hete írtam a blogba... Szégyellem, de minden nap úgy elszalad, hogy rohanok utána... Valahogy egyre kevesebb az időm. Pedig annyi mindent el is hagyok, amit nagyon szeretnék megcsinálni! Mitől van ez?

Lássuk csak, milyen történések voltak!

Szombaton szoboravatón voltam, az ezer éves születésnapját ünneplő Hosszúhetényben. Egy kedves, fiatal művésznő ismerősöm Mezei Izabella korpusza kapott helyet a szurdokban, ahol Bocz Gyula, Hetény kőszobra áll. Jó szomszédság, megtisztelő hely.

Kicsit furcsa, hogy nem kereszten ábrázolja Jézust, de ennek komoly oka van. A háttérben lévő sziklára szerették volna tenni, de a statikus nem támogatta az ötletet, így maradt a fém oszlop, mint áthidaló megoldás, vagyis nem végleges forma.

A fiatal alkotó.

Más.
Az elmúlt egy hét, a szokásos napi rutinok mellett a meggyszedés jegyében telt. Magozottak a fagyasztóban, simák és rumosak üvegekben, utóbbiak a napon - ha éppen süt! - egy ötliteresben meggylikőr szunnyad és várja a karácsonyt, két vödörnyi pedig pár órája a kamrában hezitál..., pontosabban magozásra várja az önkénteseket, akik most épp nem járnak erre...

Előzőleg némi unoka vigyázás volt a program, mert ők túl a zenei vizsgákon, évzárókon, gyönyörű bizonyítványok birtokában elkezdték a vakációt, de a szülők még dolgoztak.

Ismét voltak a családban komoly szülinapok, 60. és 33., amiket rendesen megünnepeltünk.

A névnapok betegségek miatt csak félig sikerültek, folyt. köv. :)

Érettségi találkozóm volt a Pavlik pincében. Mindig nagy élmény beazonosítani rég nem látott barátainkat! Gyorsan egy ezzel kapcsolatos aranyos történet.
Egy busz végállomáson gyülekeztünk és onnan együtt indultunk ebédelni. Mikor oda értem, értelemszerűen minden osztálytárshoz odamentem, akik ott álltak és örültünk egymásnak. Végül a padon ülő férfihoz közeledtem, aki egy kis zavart okozott a fejemben, mert nem ugrott be, hogy ki is ő? Így aztán csak mosolyogtam és indultam felé, mikor az egyik társam elkapta a karomat, erőteljesen visszahúzott és fogai közt sziszegte: nem hozzánk tartozik!... Kiderült, hogy egy hajléktalan ült a megszokott helyén... :))) Biztos örült volna, ha a nyakába ugrok!:))) Háát, ez vagyok én!

Megtörtént az első strandolás is a gyerekekkel kedvenc helyünkön - nem, sajnos nem a Dunán -, Dávodon. Mohácsnál kompoztunk, megcsodáltuk kedvenc folyónkat, ami épp áradt és azóta sem csökkent a vízállás.

Kipróbáltuk a csúszdákat, hátha változtak valamit, de nem. Minden a régi.  Kisebb csalódás volt a bömbölő diszkó zene, de szerencsére átváltottak nosztalgia slágerekre, úgyhogy elnéztük nekik ezt a kis kellemetlenséget.

Előző héten bekukkantottunk a pécsi színházi találkozóra (POSZT-ra), sikerült két előadásra - már visszavitt! - jegyet kapnunk.
Nagyon élveztük a kaposváriak Szigorúan ellenőrzött vonatok c. előadását és Lázár Kati off - programját, a Kripli Marit. Mindkettő fergeteges sikert aratott, nagy szerencsénk volt, hogy láthattuk!

                                                                   fotó innen

A piacon, 30 fokos melegben, 3 teli szatyorral, cserben hagyott az autónk.:( Nem indult. Se kép, se hang. Mivel nem Trabant, esélyem se volt, hogy megtoljam, vagy próbálkozzam egy kis drót, spárga, stb. segítségével életet lehelni belé... Ráadásul a telefonomat is otthon hagytam. Végül egy parkolótársam, kérésemre felhívta Aranyembert, aki hamarosan megmentett. Az autó - szombat lévén - hétfőig várakozott a parkolóban egyedül, kicsit izgultunk érte. Azóta jól van, akkumulátort kellett cserélni benne, aminek előzőleg jelét nem mutatta. Aránylag olcsón megúsztuk.

Ezzel egy időben itthon is elromlott minden jármű, ami a pagonyban létezik! Ez egy ilyen hét volt.

Az unokák kaptak gyereknapra egy nagyobb trambulint szülői és nagyszülői támogatással, aminek nagy sikere volt. Jól megünnepeltük őket is. :)

Hirtelen ennyi jutott eszembe, de biztos, hogy millió más is volt, talán még érdekesebbek is.

Jelenleg beférkőzött  hozzánk egy ronda vírus és két unokát úgy letepert, hogy az egyiket kórházba kellett vinni, nehogy kiszáradjon.:( Szerencsére csak egy éjszakát töltött ott, ma délután hazaengedték, de figyelik.

Igazán semmitmondónak tűnik ez a beszámoló, alig történt valami..., pedig én máshogy érzem!:)

Németországi rokonaink érkeztek volna holnap, de lemondták szintén influenzás megbetegedés miatt. A fiúk a legcsalódottabbak, mert - a hasonszőrű - Mártont nagyon-nagyon várták...
Viszont jön egy meglepetés vendég a kislányával, akit szerintem ti is ismertek!;) Amint megérkeznek, megírom. Addig lehet találgatni, hogy ki lehet ő?  Blogos ismeretség - ennyit elárulok. :)

Most igyekszem elkészíteni azt az üveg keresztet, amit Pannika néni kap majd az egyháztól, mert búcsúzik, befejezi az ott eltöltött több évtizedes, lelkiismeretes munkáját.

Boldizsárról kell még írnom!:) Kibújt két foga, mászik és feláll!!! Édes pofa!!! Fotó feljebb.

Ennyi mára.

Tegnap találtam ezt az izgalmas videót, az egyik kedvenc Beatles számommal. vagy fordítva..., de a lényeg, hogy nagyon elragadott, elgondolkodtatott. Nézzétek, hallgassátok Ti is!



Kellemes nyári napokat, a nyaralóknak esőmentes, napos időt kívánok és jó szórakozást!:)