Madarak és Fák Napja

Az idősebb korosztály biztos emlékszik erre a napra, melynek ma van aktualitása.

Hermann Ottó volt az első, aki arra gondolt - ennek hangot is adva -, hogy "...évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében..." 1906-tól hivatalosan elfogadott ünnep.

Mikor még aktív tanító voltam, az iskolában kellőképpen megadtuk a módját ennek az eseménynek. Erdész férjem ilyenkor többször tartott "előadást" kint az erdőben a gyerekeknek. Jutott ültetni való facsemete is mindenkinek és ha kedve volt, figyelemmel kísérhette, miként fejlődik az nagy fává.

Manapság az óvodákban és talán az alsó tagozatos osztályokban tartják az ünnepet - ahogy az itthoni iskolásainktól megtudtam -, de a nagyobbaknál nem jellemző. Kár, pedig ez méltán lehetne egy igazi "zöld" nap!

                                                                              kép innen

Egyik kedvenc erdővel kapcsolatos versem, amit nem csak a kisebbeknek, de felnőtt képzésben is ajánlottam memorizálni... 

Fekete István: Az erdő sóhaja

Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!

Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől és gyümölcsöm oltja szomjúságodat.

Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed.

Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.

Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet:

Ne bánts!

Ezzel kapcsolatban egy számomra meglepő érdekességgel találkoztam. Mint látjátok, nem "Az erdő fohásza" a címe - ahogy én ismertem - és így már szerzője sem ismeretlen.  Az Országos Erdészeti Egyesület honlapján tallózva botlottam bele ebbe a variációba, s kiderült, ez az eredeti és igazi Fekete István vers! Ti tudtátok ezt? Eggyel több ok, hogy még jobban szeressük Őt!:) 

S ha már erdő..., felteszek egy számomra kedves dalt a Deep Forest-től, aminek csak a képei utalnak az erdőre, de mindegy. Egy bizonyos Rostás Károly "Huttyán" nevű roma ember - egyébként nagyon szép - énekét vagdosták meg ehhez a stílushoz, nótához  illően. Így nem sok értelme van a szövegnek, hiába fülelünk órákig, viszont nagy sikere volt a lemeznek, Sebestyén Mártával együtt!:) (Az eredetit is mellékelem, érdemes meghallgatni.) 

Esik eső, jaj de szépen ,de csepereg. A feleségem a zárka előtt kesereg. Szépen kérem a börtönyurak urakat. Engedjék el nem rég látott urámát. Kis menyecske ennét menni nem lehet. Szigorú, ja Nosztrai, börtöni rendelet. Matisics e itt áll a börtön udvarán. De rigalánc mind a két keze lábán. Esik eső, jaj de szépen csepereg. Szegény Rostás a zárkába, de kesereg. Szépen néz ki a kis rácsos ablakán. Úgy hallgassa jaz eső suhanását. Korán reggel feltekintek a polcra. Komisz kinyer, fényes bugyli van rájám. Fényes bugyli komisz kinyírt levágjám. Volt szép hajam az is itt lett levágva. Korán reggel feltekintek az égre. Rá se nézek a kis angyalom szemébe. Még…Legszebb időm börtönbe kell töltenem. Kis angyalom…De sokat kell a börtönben, de szenvednem. Tábla búza kisejtezi a szemét. Még…Van egy madár, aki elhordja majd a szemét. De jó volna ezt a madárt lelőni. Ne hordja el a búzámnak a szemit. Szolnoki börtön sárgára vagy meszelve. Bele vagyok elevenen temetve. Elevenen sárgulok is hervadok. Anyus majd megírom, hogy mikor szabadulok!

Tartalmas, szép hetet, minden bekukkantónak! :)