Ez ám az igazi ajándék az égiektől mára!
Igyekeztünk a reggeli rituálékkal, hogy mielőbb indulhassunk, ki tudja meddig tart ez a verőfény!:)
Pálmakeresztek a kézben, fényképező az oldalamon, indulhatunk! (Látod a szelet? Az még volt.)
Sietve érkeztünk a főtérre, ahol belebotlottunk a körmenetbe és már adott is volt az irány: Szűz Mária Katedrális
Hömpölygött az éneklő tömeg, kicsinosítva sok család, idősek, fiatalok, betegek, gyerekek, csecsemők is!
Az ünnepi mise után, a templom bejáratával szemben, egy boltív alatt kimentünk a partra. Csodás idő lett. Hűvös, de napos. A szél is kezdett alábbhagyni.
Ahogy ott nézelődtünk, a kezünkbe nyomtak egy prospektust, mellyel sétahajókázásra invitáltak minket. Nem kellett rábeszélni!:) 10 perc múlva már a kis hajóban ültünk, amit eddig napjában többször is láttunk ingázni a hegyről.
Rajtunk kívül csak japánok voltak...:)
Körbejártuk a várat és a szigetet is. Rengeteg képet készítettem, gyönyörűeket... és képzeljétek el, hogy itthon átmásoltam a gépemre, de közben valami malőr történt és kb.500 kép elszállt... Úgy gondoltam, hogy mind átment és a fényképezőről letöröltem..., aztán mégsem ment át...:((( Egy-két napig gyászoltam ezt az ügyet, de nagy nehezen túlléptem rajta. Aranyember azt mondta emiatt ne szomorkodjak, hiszen bennünk él az összes kép..., esetleg jövőre megismételjük az utazást!:) Jeee!!!
Miután visszaérkeztünk a partra, elnyaltunk egy fagyit és irigykedve néztük a helyi lakosokat, akik szép ruhában, a családjukkal kiültek a kiköltözött kávézók teraszaira, fonott székeire egy sört, kávét, kólát inni, vagy éppen fagyit enni. A gyerekek körülöttük szaladgáltak lakkcipőben, fehér harisnyában, fodros ruhácskában - ahogy illik.
Eszembe jutottak a réges-régi szép ünnepek, amikor még a nagyszülőkkel, szülőkkel templomba mentünk csinosan, nagy masnival a hajamban... Két fiútestvéremmel mi is szaladgáltunk, vagy épp a járdán ugráltunk - egyik láb lent, másik fent, sántikálva, röhögcsélve. Szegény anyám egyfolytában ránk szólt, hogy elég legyen már, ünnep van, miért nem tudunk viselkedni!... Különben is, el fogunk esni, az ünneplős ruhánk milyen lesz... Végül, hogy lenyugodjunk "jutalmul" kaptunk egy fagyit.:) Na, ha odáig nem volt baj, akkor biztos lett, mert lecsöppent az a fránya fagyi, bizony, az ünneplősre...
Hát, ilyesmik kavarogtak a fejemben. Egyébként egyszerre állapítottuk meg Aranyemberrel, hogy ide, ebbe a hangulatba nem ketten kell jönni, hanem a nagy családdal, de legalább néhány unokával.:)))
Innen folytatom, de már csak néhány saját képem van, a többit az internetről fogom kölcsönözni, hogy befejezhessem.
Tartalmas napot mindannyiótoknak, a javuló időjárásban!:)
3 megjegyzés:
Csodásak a fotóid vagyis a helyszín ahol voltatok! Elmosolyogtam mikor a gyerekkori templomi emlékekről meséltél hasonlóan emlékszem én is vissza azokra az időkre hasonló szitu volt velem is! Szép emlékek ! Ne bánkódjál az elszállt fotókért igaza van férjednek az emlék benned él és ez a lényeg!(Reklám oldal most is feljött , de legyőztem:-))
Köszönöm Évi! Bizony, szép emlékek.
Ami a reklámokat illeti, megkértem a fiamat, hogy nézze meg mi van, leszedte a látogatókat mutató ikont és úgy tűnik, most jó. Kérlek, próbálkozzatok és jelentsétek, ha mégsem!
Hurrá, nekem viszont nem mutatkozott a reklám ! majd próbálom minden posztnál, és szólok, ha valami lenne, de remélem sikerült tisztába tennetek !
Hát a fotók.... igen, kár, hogy törlődtek a gépből - no de nem a fejedből és ez a lényeg ! És mondám: el kell menni jövőre meg amíg csak tudtok, mindig.
Megjegyzés küldése