Mesefalu 1.

Nagycsaláddal, megérkeztünk az Adriára, annak is egy eldugott kis zugába, egy picurka faluba, amihez szokva vagyunk.:)
Az időjárás is olyan... Esős, viharos, égzengős, de mégis más, mit itthon.
Gyönyörű a tenger, a sziklák, kövek, kavicsok, utcára hajló fügebokrok, amiről szakajthatunk, naplemente, pici kikötő néhány kis hajóval, tengerre nyúló fából összeütött "étterem", ahonnan isteni illatokat hoz a csendesedő, esti szél.. . Nem kell több. Ez igazi kikapcsolódás, jó nekünk!:)

Út a mesefaluhoz...

 

Szakadó esőben...

 

 

Az alagút után jobbra, leereszkedünk egy nagyon keskeny egysávos úton a sziklák között... Nagyon izgalmas!;) Én itt szoktam bekapcsolni Santana El Farol c. számát...

 

A következő kanyarban már látni a kis falu egy részét...

 

Végül a meghitt kis öböl kikötővel, templommal, stranddal, temetővel...

Séta a parton.

Megtalálták az első rákot!:)

A strand végén van a temető...

Egyik évben - merthogy többször voltunk már itt és reményeim szerint leszünk is:) - belekeveredtünk egy temetésbe. Meglehetősen bizarr érzés volt!
Mindenki boldogan strandolt, mikor soron kívüli harangozást hallottunk és hamarosan indult a gyászmenet a templomtól.:( Gyorsan kellett döntenünk, miként viselkedjünk most  bikiniben?... Felöltözésre nem volt idő. Mindenki magára kapott egy törülközőt, plédet, pólót, ami volt a közelében és szemlesütve vártuk, hogy elhaladjanak mellettünk a gyászolók - karnyújtásnyira - a koporsóval... Akkor még csak kavicsos, köves út volt, nem aszfaltos, mint az idén!
Filmbe illő jelenet volt, amit sosem fogunk elfelejteni!

Mára ennyi. Holnap ismét jelentkezem.
Szép nyarat, jó pihenést mindenkinek!:)