Mesefalu 3.

Olyan napra ébredtünk, amilyet otthon se kívánnék magunknak! Dőlt az eső, mintha dézsából öntötték volna! Megérkezett a ciklon - mondta a házibácsi. Ajtókat, ablakokat becsukni! Nesze nekünk!:(
Ezt láttam az ablakból...

... ezt meg a bejárati ajtóból. A csatorna nem bírta elvezetni a vizet.

Reggeli után értekezletet tartottunk, hogy mitévők legyünk, hogy használhatnánk ki okosan az időt. A döntés: ebéd után ellátogatunk a közeli Senj városába - végül is autóval megyünk - és megnézzük Nehaj várát. No, meg egy valamirevaló boltba is betérünk, hogy feltöltsük merülő készleteinket - főleg vízzel -, nem mellesleg szemrevételezve, hogy milyen is itt egy bevásárlóközpont.

Még a reggelinél tartottuk, mikor dudálás..., mint otthon!:)

Megérkezett a mozgó zöldséges!!! Gyorsan lefotóztam az erkélyről.
Kissé alábbhagyott a vihar, így volt lehetőség pár kiló öklömnyi paradicsom vásárlására. Nagyon finom fajta, szinte nincs magja, csak hús és jó édes!

Lassan kicsit tisztulni kezdett az idő, így a gyerekekkel lementünk a partra.18 fok volt.

Követ hajigáltak, gyűjtögettek és a kosaramba célba dobáltak!:) Ezzel elment az idő ebédig.

Látjátok a kosár oldalán a kavicsot?:) Nem varrtam oda, azt száguldás közben kaptam le!:D

Ebéd után indultunk a várlátogatós kirándulásra.

 

Többen már láttuk ezt a helyes erődöt, nem pazaroltunk belépőre a pénzt, a gyerkőcök mentek szülőkkel.

 

Az alsó képen a pottyantós vécé látható, amin Bogi kikiabált nekem:))) - azt sem tudtam hirtelen honnan jön a hang!:) Sötét a kép, én sem tudom, hogy Doma, vagy Benedek kukucskál ki mellette.
Néhány fotót kaptam tőlük a benti részekről., illetve a kilátásról.

A vár körül fotózva, ismét megtaláltam kedvenc fáimat, amiről több fénykép is van otthon..., de nem tudtam kihagyni, mert olyan csodásak!

A várlátogatás végeztével ismét rázendített az eső, de autóból megnéztük a kikötőt...

ablakon át..., illetve lehúzott ablakkal...

Épp befutott egy halászhajó és friss halat hozott, amit kamionba raktak.

Én csak az eső miatti nagy sietségben elpotyogtatott halakat sajnáltam... és úgy felszedegettem volna!:) Nagyon kívántam egy tengeri menüt!:) Aranyember még gondolati szinten is mélyen elítélt, hogy képes lennék felszedni... és akkor mi marad az éhezőknek!?... Azonnal megígérte, hogy elvisz és megetet tengeri herkentyűkkel!:)

Kicsit bóklásztunk még a városban. Megnéztük egykori - és többszöri - szállásunkat, ahol a gyerekeink gyerekként voltak még velünk. Kicsit elöregedett az épület. Éppen vendégek lakták. Nosztalgiáztunk egyet, milyen jó is volt a hatalmas erkélyen aludni a hőségben, matracokon... kilátás a tengerre és a várra..., jobb esetben még telihold is volt!:) A reggelit is kint fogyasztottuk... Egy ízben vettünk a piacon tintahalat, amit a barátnőm fantasztikus hozzáértéssel készített el... Ja, hogy miért nem vagyunk akkor itt? Egyrészt kinőttük, másrészt betonozott strandja van, millió emberrel, amire nem vágyunk. Innen is Mesefaluba jártunk strandolni, de túl messze volt napi szinten.

Találtam egy fotót, ahol együtt a család ebben a házban. Igaz, kicsit régi, mert 2000-ben készült!:))) Azóta több nagy történés is volt, pl. született - eddig - 5 gyönyörű unoka!:)

A ház falán gyülekeztek a fecskék. Remélem, csak értekezletet tartanak ők is, még nem költöznek!

Ezek után már csak a vásárlás volt vissza, amit ügyesen megoldottunk. Itt is pont azokat lehet kapni, mint nálunk. Kras csoki van, még létezik, de nem az igazi már az sem, mint ahogy nálunk sincsenek már meg a régi ízek a magyar csokikban!

Indulás haza, ismét szakadó esőben! Reméljük, hogy lesz még strandidő az elkövetkezendő 3 napban!...

Szép estét, napsütéses nyaraló időt kívánok minden bekukkantónak!:)