Nagy utazás 1.

Az elmúlt napokban Németországban barangoltunk.
Igazából rokonlátogatásra mentünk, de úgy gondoltuk, ha már utazunk több, mint ezer kilométert, akkor egy-két régi vágyunkat is teljesítjük.

A cél Koblenz. Az idő itthon is, ott is esős, felhős, nem túl biztató.
Itthonról délután tudtunk csak elindulni. Szlovénián, Ausztrián keresztül vitt az utunk. Gyönyörű vidék. Ausztriában kezdtem fotózni, ablakon keresztül. Lenyűgöző a friss, tavaszi zöld minden árnyalata és a hegyek különböző kékjei is.

Több nagyon hosszú alagúton mentünk keresztül, amiért külön fizetni kellett a végén, vagyis az autópálya matrica ezt nem tartalmazta.:(

Első állomásunk - ahol éjszakáztunk - Landshut.
Számomra nagy jelentőséggel bír és nagyon régóta szerettem volna látni. Ugyanis a szüleim 1944-ben, a háború és bombázások elől menekülve - sokad magukkal - ide kerültek. Rémes történeteik voltak, melyek sokszor jutnak eszembe a mostani menekült áradattal kapcsolatban...
Itt éltek egy iskolából átalakított táborban és várták a hazautazás lehetőségét. Hogy együtt jöhessenek vissza, megelőlegezték maguknak a házasságkötést az ottani városházán.
Magyarországra érve ismét megesküdtek, mert úgy lett hivatalos - akkor már csinosan, templomban is. Ezért mindig két házassági évfordulót ünnepeltek.:)

A harmincadikon izgalommal telve, nagy örömmel mentek vissza a szépséges Landshutba emlékezni, a történéseket feleleveníteni. Előtte levélváltás történt a polgármesterrel, aki személyesen fogadta őket és egy kis ünnepség keretében megemlékeztek a régmúlt nehéz időkről, mely kettejüknek mégis talán életük egyik legszebb időszaka volt. Bebarangolták a várost, a dombokat, zegzugokat, ahol lapultak, rettegtek, mikor felettük lassan - a súlytól nehézkesen, vontatottan - repültek a nagy, fekete bombázók...
Ez a kerek évforduló nagyon szépre sikeredett, élményekkel, ajándékokkal, boldogan tértek haza.

Ezek után úgy gondoltam, ideje nekünk is látni a fontos helyszínt!

Landshut bejárata.

Megérkeztünk. Ezt mutatta az autónk GPS-e.:)

Csodálatos az óváros! Szíven ütött a találkozás...

Gyorsan intéztük a szállást, bepakoltunk a szobánkba és visszamentünk bámészkodni, fotózni, de - ahogy a képeken is látható - hamar ránk sötétedett.

Izgalommal vártuk a másnapot, hogy nyakunkba vehessük a várost és felfedezzük a számunkra értékes helyeket.

Folyt. köv.
Addig is szép napot minden bekukkantónak!:)